Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Horváth Anna, Sz.: Istolni Beograd gazdaságtörténeti kérdései
olyan helyre, ahol arra szükség volt. Például Hadzsi Mohamed Sirváni fehérvári lakos hagyatékába tartozó 41 mázsa és 11 okka rezet, valamint 34 okka bronzot 1569 márciusában Junusz budai dizdárnak adtak át, minden valószínűség szerint katonai célokra.13 A székesfehérvári mukátában is más helységekhez hasonlóan legnagyobb arányban a kereskedelmet terhelő illetmények szerepelnek. A török állam a hódoltság előtti Magyarország vámhelyeit használta, és szigorúan behajtotta az egyes árucikkekre kirótt adókat. A vámszabályokat a törvénykönyvekben az un. Kánunnámékban fogalmazták meg. A Kánunnámék kereskedelemre vonatkozó rendelkezései figyelembe vették a birodalom egyes részeinek sajátosságait, mind az árucikkek, mind a fizetendő vámok vonatkozásában. A hódoltság idejéből több nagyobb helység, illetve vámszedő hely számára kiadott Kánunnámé maradt ránk. Ezek a vámok nagyságát illetően egységesek voltak, tartalmaztak azonban olyan speciális útmutatásokat, szabályokat, amelyek kizárólag az illető helyre vonatkozhattak: pl. konkrétan megnevezték a városban vagy a határában vámszedésre kijelölt pontokat, kapukat vagy hidakat, meghatározták, hogy mely irányból szabad a kereskedőknek a városba érkezniök, nehogy elkerüljék „elszökjék” a vámokat.14 A budai központi pénzügyi hivatal egy 1559. évi augusztusi bejegyzése a bevétel rovatában részletezi a fehérvári mukáta eminjének kötelezettségéből esedékes befizetést, és többek közt az ingoványi, a palotai kapu és az endréki hídon szedett bádzsok részleteinek befizetéséről tesz említést.15 A vám beszedéséért kezeskedő személyek az un. ámilok, akik az emin embereiként a helyszínen tartózkodtak és az illetmények beszedésével járó adminisztrációt végezték, ez esetben a fehérvári várban gyalogosként, tüzérként vagy martalócként teljesítettek szolgálatot.16 A fehérvári vámok öszszesített kimutatását tartalmazó vámkönyvek a város egyes pontjain bejegyzett tételek bemásolásából keletkeztek. Ennek következtében nem adnak felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy milyen összeget tett ki a vám az egyes vámszedőpontokon. Emellett a fehérvári vámkönyveknek is megvan az a török vámkönyvekre általában jellemző hiányosságuk, hogy a vámtételek regisztrálásánál a legritkább esetektől eltekintve, nem utalnak a vámolás alá eső személyek lakhelyére, így csak feltevésekre vagyunk utalva az árucikkek eredetét illetően. A Székesfehérvárra vonatkozó vámkönyvek, illetve vámkönyv-töredékek az 1558- 1559-es. 1574-es és az 1582—1585-ös évekre vonatkoznak.17 A vámolás alá vett árunemek nagyobb hányadát a szarvasmarha, a bor, juh, kisebb hányadát a ló képezte. Esetenként, 10—20 akcse értékben kerültek bejegyzésre olyan áruk vámjai, mint pl. a só, a zöldségféle, vasáru és leginkább posztóból, vászonból álló textilnemű. Az 1574- es évben, áprilistól szeptemberig, tehát 5 hónap alatt 48 000 akcse marhavámot je13. VEL1CS A.-KAMMERER E. : op. cit. II. 381. 14. Szigetvári Kánunnámé fényképmásolatban az ELTE Török Tanszéke könyvtárában. Eredetiben: München, Bayer. Stadtsbibl. Cod. Turc. 138 15. A török vámtörvények ismeretének ellenére is problémáink vannak a fizetett illetékek jellegére vonatkozóan. Például még máig sem tisztázott teljesen, hogy a vám jelölésére használatos bag és gümrilk szavak tartalmilag miben különböznek. Mennyiben jelentenek csupán áruszállítást, és mennyiben utalnak a konkrét adás-vevés tényére. 10. FEKETE L.-KAlDY-NAGY GY. : Budai török számadáskönyvek. (Bp. 1962) 421-422. 17. VELICS A.-KAMMERER E. : op. cit. II. 223-224, 486, 559-560, 632. 79
