Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Fehér Géza, ifj.: A magyar történelem XVI. századi török ábrázolása
A Bocskai-korona korábbi származtatását az 1520. évi — fentebb bemutatott — Zápolyai János jelenet is alátámasztja. Igaz, hogy a szulejmáni fethnáme,43 valamint a miniatúra perzsa feirata szerint is Szulejmán a magyar királyok koronáját helyezi János fejére. A szóban forgó ábrázoláson mégis a Bocskai-koronához nagyon hasonló jelvényre ismerhetünk. Mindebből csak arra következtethetünk, hogy a miniatúra készítője nem ismerhette a magyar királyi koronát, a Bocskai-koronához hasonló formájúakat és korúakat viszont annál inkább. Eredményesen egészítené tehát ki ismereteinket a bemutatott mellett valamennyi olyan magyar tárgyú miniatúra felkutatása és tüzetes tanulmányozása, amelyen koronaábrázolás van. Kizárólag ezek és a hozzájuk fűződő esetleges leírások tehetnék lehetővé a Bocskai-ereklye készítési helyének és körülményeinek tisztázását, valamint pontosabb korhatározását. * Két másik miniatúra eseménye Szulejmán életének végső szakaszában zajlik le. A szigetvári hadjáratra vonuló agg szultán Belgrád közelében, Zimony mezején felállított trónsátrában fogadja a hozzá tisztelgő látogatásra érkező János Zsigmond erdélyi fejedelmet, Zápolyai János fiát. 44 Egy másik miniatúrás könyvből ugyanennek a jelenetnek ismerjük a változatát.45 Mindkettő eredményesen állítható párhuzamba a korabeli történelmi leírásokkal. Nem csekélyebb értékű azonban János Zsigmond ikonográfiája szempontjából sem. János Zsigmond tisztelgő látogatásának leghitelesebb történetét Bánffi Gergely46 írta meg, aki 1586-ban a fejedelem erdélyi főrangúakból álló kíséretének még Szulejmán sátrában is tagja volt. Bánffi elbeszéléséből arról is értesülünk, hogy János Zsigmond négyszáz erdélyi nemes kíséretében lovakkal és értékes ajándékokkal gályán kelt át a Dunán. Nagy Szulejmán sátrába azonban csupán kilenc, név szerint is felsorolt erdélyi főrend követte.47 43. THÜRY J.: op. Cit. I. 389. 44. Lásd erre a 26. és 27. sz. lábjegyzeteket. — János Zsigmondnak Nagy Szulejmánnal való találkozására Ibráhim Pecsevi krónikás rövid utalása így hangzik: „...Azután Erdel-oglu is, akinek Buda elfoglalásakor ő felsége az erdélyi vajdaságot ajándékozta, tökéletes elrendezésű csapataival üdvözlésre jött és padisáhi kedvezésekben részesült”. (KARÁCSON I. : op. cit. III. 72—73.). 45. A fentebb ismertetett dublini krónika f. 53 b. jelzetű miniatúrája. Vö. MINORSKY, V. : op. cit. 19. 46. Erdélyország’ Történetei’ Tára. Kiadják GRÓF KEMÉNY JÓZSEF és NAGYAJTAI KOVÁCS ISTVÁN, I. kötet 1540—1600. (Kolozsvár 1837) II. rész. Második János Magyarország választott királyának második Szulejmán török császárhoz menetele’ rendje és módja. Irta állítólag BÁNFFI GERGELY 1565. 1566. 23—50. 47. BÁNFFI G.: op. cit. 50. A kíséret tagjai: Csáki Mihály, Békés Gáspár, Apaffy Gergely, Kapitány György, Bánffi Gergely, Telegdi Miklós, Bornemisza Farkas, Bég Pál, Telegdi Mihály. A felsorolt kilenc személyen kívül a forrás még három nevet említ: „szebeni polgármester (Miles Simon), Orbán Miklós, doctor Blandráta” Tisztázandó tehát, hogy János Zsigmond szűkebb kísérete végül is kilenc, vagy tizenkét főt számolt-e. 89
