Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Kakuk Zsuzsa: A magyar nyelv oszmán - török jövevényszavai
’narancs’ vagy ’citrom’, és a zencsefil ’gyömbér’ neve is. Különös, hogy a disznóhússal nem élő mohamedán törököktől való a ’disznó’ jelentésű nyelvjárási domosz szavunk. A keleti élvezeti cikkek, kábítószerek a magyar hatóságok határozott ellenzése, büntetése ellenére is behatoltak az országba. Elég a két legfontosabbat a kávét és a dohányt említeni (mindkettő az előkelőbb társadalmi rétegekben terjedt el először). De török eredetű az áfium, burnót és maszlag is, valamint a mámoros melléknév s a belőle elvont mámor főnév. A török lakas legjellegzetesebb darabja a szőnyeg, elkerült a magyar otthonokba is. Ennek emlékét őrzi a ma már csak nyelvjárási használatú kilim szó. Egyéb meghonosodott bútordarab a más vonatkozásban már említett dívány, valamint a kerevet. Eredetileg élelem tartó láda volt a hambár, ruhanemű tárolására szolgált a szépét ’ládaféle’, kisebb dobozt jelölt a kuti. A gazdasági élet tartozékai a különböző mértékek és pénzek. A mértékek közül egyes nyelvjárások ma is ismerik a fucsi ’kis hordó, bődön’, elnevezést, a kila és oka, okka mértékeket. A hódoltság idején ismert volt még a cseke ’a fa mérési egysége’, a miszkál ’a gyöngy súlymértéke’, a sinik ’gabonamérték’, az arsin és urup hosszmértékek. Egész a 19. századig használták — igaz, főleg Erdélyben — a kantár ’mérleg’ szót. Az értéküket gyakran változtató pénzek közül fennmaradt a para ’aprópénz’ és mangur ’rézpénz’. Az egykorú források ismerték az akcsát (’aprópénz’) a serif-aranyat, a sáhin és oszmánin pénzfajtákat, megkülönböztették a jó pénzt (szák para) a romlott értékű pénztől (csuruk para). A gazdasági élettel kapcsolatban emlékezzünk még meg néhány foglalkozásnévről (kaszap ’mészáros’, ekmekcsi ’pék’, jemiscsi ’gyümölcsárus’, halvadzsi ’halvaárus’), a duttyán ’bódé’ szóról és az áruszállítással kapcsolatos különböző kifejezésekről, mint lián, konak ’fogadó, szállás’, oturák, menzil ’megállóhely’, konakcsi ’szálláscsináló’, kiracsi ’lovat bérbeadó’, katercsi ’hajcsár’, valamint az utazás olyan nem kívánatos kísérőiről, mint hirszuzok ’tolvajok’, betyárok és haramiák. 5. Török jövevényszavainknak egy jelentős számú csoportját alkotják azok a szavak, amelyek közvetlenül a Portával vannak kapcsolatban. Ilyenek pl. a portai tisztségek és tisztségviselők nevei, az ott végbemenő diplomáciai tevékenységre vonatkozó kifejezések. Ezek azonban nagyrészt erdélyi forrásokban — főleg követjelentésekben, naplókban, diplomáciai iratokban — fordulnak elő. Mivel Erdély kapcsolata a Portához egészen más jellegű volt, mint a hódolt területeké, ezeket a szavakat most nem tárgyalom, hiszen nem érintik a meghódított terület törökkori életét. Helyette néhány olyan kifejezést szeretnék még megemlíteni, amelyek nem sorolhatók a tárgyalt csoportok egyikébe sem, de jóformán mindegyikhez kapcsolódnak, és elég ismertek voltak. Ilyenek pl. a különböző nép- és törzsnevek, mint acsem ’perzsa’, arnót ’albán’, cserkesz, csifut ’zsidó’, csilali egy lázadó törzs neve, gürcsi ’georgiai’, kurt, ’kurd’, nemese ’osztrák’, oszmán, oszmánli, urum ’görög, ruméliai’ urusz ’orosz’. — A török, időt jelölő fogalmak, mint pl. a hónapnevek, amelyek nemcsak az egykorú magyar fordítások dátumaiban fordulnak elő, hanem a közhasználatban is ismertek voltak (leggyakoribbak a muharem az első, redzsep a hetedik, sabán a nyolcadik, ramazán a kilencedik hónap neve). Nevezetes nap volt Kászon napja (Szent Demeter napja, nov. 8,-a). A nap különböző szakaszait jelölte a szaba ’hajnal, reggel’, kusluk ’kora délelőtt’, ikindi ’kora délután’, aksam ’este’, jad ’az utolsó ima ideje’. Közülük az ikindi közismert szó lehetett. Vázlatos összeállításomat néhány török szólással, felkiáltással szeretném zárni. Ezeket feltehetőleg ismerte a hódoltság alatt élő magyar nép. A leggyakoribb, a népnyelvben ma is élő, s a balkáni népek között mindennapivá lett hajde! ’nosza rajta!’ kifejezés volt. Hasonló búzdító szó volt az aferin! ’bravó!’, oszun! ’úgy legyen’. Gyak-45
