Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Sinkovics István: Székesfehérvár a török támadás előestéjén
ügyvédje kijelentette, hogy a vádlottak ártatlanok, és azt kérik, hogy a keresztesek főnöke az egész konvent nevében egyedül tegyen esküt a hatalmaskodás elkövetéséről. Minthogy a keresztesek küldötte ezt elfogadta, Szapolyai úgy rendelkezett hogy az esküt a fehérvári Boldogasszony egyház káptalanja előtt július 26-án kell letenni, és ezután az ügy újból a bíróság elé kerül.21 Fehérváron két hiteleshely volt: a Boldogasszony székesegyház melletti társaskáptalan és a Johannita keresztesek konventje. Mindkettő azok közé a hiteleshelyek közé tartozott, amelyeknek működése az egész országra kiterjedt.22 A két hiteleshely ezekben az időkben is zavartalanul működött. Olyankor kellett igénybe venni az ugyancsak országos hatáskörrel bíró budai káptalant, ha a hiteleshelyi működést kifejtő két fehérvári egyházi testület érdekelt volt. A hiteleshelyi jog gyakorlása — úgy látszik — nem váltott ki ellentétet a káptalan és a keresztesek között, sőt együttműködésükre is sor került. 1535-ben Pöstyényi Gergely országbíró és királyi helytartó úgy rendelkezett, hogy a fehérvári bíró és esküdtek különféle ügyekben a két testület előtt tegyenek vallomást, az erről szóló jelentést pedig a káptalan és a konvent pecsétjével ellátva terjesszék fel. Hogy milyen ügyekről volt szó, az országbíró nem mondotta meg, csak annyit említett, hogy vannak köztük titkosak és új keletűek is.23 Valószínűleg nem a két fehérvári hiteleshely közötti ellentétből eredt az a pecséthamisítási botrány, ami 1537-ben derült ki.24 Esztergáros (Ezthergaros) Péter mester, a káptalan kanonokja, aki azelőtt a keresztesek konventjében szolgált, ezek hiteleshelyi pecsétjének mintájára pecsétet vésetett. Arra nincsen nyom, hogy a hamisított pecséttel mi volt a célja, sem arra, hogy fel is használta-e. Vallomásában csak annyit ismert el, hogy „az országlakók jogainak csorbítására és romlására” követte el tettét. Az országlakókon itt nyilvánvalóan a nemeseket értették, akiknek birtokjogaiban a hamis pecsét használata valóban zavart idézhetett volna elő. A pecséthamisítványt megtalálták, és a keresztesek konventjének házfőnöke Péter papot fogságba vetette. Miután azonban többen közbenjártak érdekében, a házfőnök kiengedte a börtönből, de azzal a feltétellel, hogy személyesen megjelenik a király és az ország előtt, országgyűlésen vagy országgyűlésen kívül, és nyíltan beismeri a hamisítást. Ezzel a büntetés kiszabását átengedik a királynak és az országnak. A keresztesek konventje szabályosan járt el, a hiteleshelyek kiadványainak hamisítását ugyanis világi törvények szerint büntették. Werbőczy Hármaskönyve a kialakult gyakorlat alapján hűtlenségnek nyilvánítja azoknak a cselekedetét, akik hamis oklevelet készítenek vagy nyilvánvaló, hogy ilyent a bíróság előtt felhasználnak. Hasonlóképpen minősül a hamis pecsét vésése és felhasználása. A hűtlenség bűnét fej- és jószágvesztéssel sújtották, a király azonban természetesen megkegyelmezhetett.25 26 Ezen az alapon állottak a keresztesek, amikor kimondották, hogy ha Péter pap kegyelmet nyer, semmit ellene nem tesznek. Ha azonban nem hajlandó ennek a követelménynek eleget tenni, vagy ha a jövőben a konvent ellen cselekedne, akárcsak sértőt is mondana, akkor bárhol elfoghatják és bűne szerint megbüntethetik. Ebben az esetben nem mentheti őt meg sem a király, sem mások kegyelme, sem a városi szabadság, sem valamely egyébként menedéket adó kiváltságos épület vagy a vásárokon résztvevők számára biztosított sértetlenség.215 21. Szapolyai J. 1539. júl. 5-én kelt oklevele. Ibid. 122—125. 22. SZENTPÉTERY I.:: Magyar oklevéltan. A Magyar Történettudomány Kézikönyve II. 3. (Bp. 1930) 136. 23. Pöstyényi Gergely oklevele jan. 5-én kelt. EK Dipl. Cruciger. de Álba ÍOBO. 24. KAROLY J. : op. cit. II. Okit. XXII. 25. Werbőczy István Hármaskönyve. CJH (Bp. 1897) I. 14. 3. §, I. 16.; SZENTPÉTERY I.: op. cit. 250. 26. KAROLY J. : op. cit. II. Okit. XXII. 19
