Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Csomasz Tóth Kálmán: XVI - XVII. századi zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai

Csomasz Tóth Kálmán

XVI—XVII. SZÁZADI ZENETÖRTÉNETÜNK SZÉKESFEHÉRVÁRI VONATKOZÁSAI

Székesfehérvár XVI—XVII. századi történetének határait nem az 1500-ik az 1700- ik évszámok, hanem a város és a benne élők életére nézve sorsdöntő események és azoknak politikai-, nemzeti és művelődéstörténeti hatásai jelzik. Ilyen szempontból az első előzmény: a város 1490. évi ostroma, feldúlása és kirablása1 már előre vetik az 1601. évi visszafoglalás egy esztendős intermezzóját leszámítva 1543-tól 144 évig, a város 1686-ban bekövetkezett visszafoglalásáig tartó török uralom alatt bekövetkezett fokozatos pusztulás és lezüllés árnyékát. 1543-ban még egy gazdag város önző és rövidlátó polgárainak áruló magatartása zárta el a Budai kaput Warkocs György és vitéz társai előtt.1 2 1565-ben Fejér Lőrinc személyében már magyar városbíró keresett érintkezést követek útján Túri Györggyel, a hős palotai kapitánnyal a város felszabadítása érdekében,3 ami arra mutat, hogy huszonkét esztendei török megszállás alatt növekedett a minden bizonnyal szegényedő, de nemzeti érzésében tisztuló magyar lakosság hazaszeretete. Később azonban, kivált az 1602-i második ostrom után és a hosszú megszállás alatt egyre fokozódott a lakosság kicserélődése. Jelentős számú tötök, rác és bosnyák népelemek települtek be a városba, és mellettük a magyar elem egyre nagyobb mértékben háttérbe szorult. Evlia Cselebi magyarországi utazása idején már az Isztolni Beograd-nak nevezett várost, mint újabb elnevezése is mutatja, többségében bosnyák nemzetiségű, szláv nyelvű nép lakta.4 5

Ez természetesen igen nagy műveltségi törést is jelentett: valóságos történelmi földcsuszamlást, amely maga alá temette a kivált Mátyás uralkodása alatt igen Ígéretesen fejlődő késő középkori hazai urbanitásnak a XV. századi Fehérvár fejlődésében mutatkozó eredményeit. Ebben az összefüggésben utalni kívánok Dobszay Lászlónak középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásaival foglalkozó tanulmányára.* Alba Regia liturgikus énekgyakorlata, kivált a koronázási és király-temetési ünnepségekkel kapcsolatban már a XV. századnál korábban is megfelelő színvonalon állhatott, de a korábbi időkre nézve csak szórványos ismereteink vannak. Az ide vonatkozó emlékek közül messze kiemelkedik a XII. századi Codex Albensis, ez a legrégibb teljes magyar Antifonárium.6 Többszólamú énekre nézve nincs közvetlen adatunk,7 arról azonban tudunk, hogy orgonák már a XV. század első felében használatban voltak Fehérvárt is.8

1. FITZ J.: Székesfehérvár. (Bp. 19S7) 15—16.

2. Ibid. 16. JUHASZ J. : Székesfehérvár eleste és Warkocs György hősi halála 1543-ban. Székesfehérvári Szemle (1934)

3. HTZ J. : op. cit. 23. TAKÁTS S. : A kalauzok és kémek a török világban. Századok, (1913) 327. — SZU R. ; Várpalota. (Bp. 1960) 81—88.

4. FITZ J. : op. cit. 23.

5. DOBSZAY L. : Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai. Székesfehérvár évszázadai 2 (Székesfehérvár 1972) 215.

6. Kiadta FALVY ZOLTÁN, MEZEY LASZLÖ bevezetésével: Codex Albensis, ein Antdphonax aus dem 12. Jahrhundert. (Budapest—Graz, I960)

7. Lásd DOBSZAY L. op. cit. 46. ez. jegyzetét.

8. Lásd DOBSZAY L. : op. cit. 1. és 4t8—50. sz. jegyzeteit.

159