Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom
híressé vált francia tűzértiszt de Vaubecourt itt is előszedte a jól bevált petárdát.36 37 38 Ezúttal azonban a siker elmaradt, sőt a francia súlyosan meg is sebesült. A roham persze így is eredményes volt, s a Sziget csakhamar a felmentő sereg kezébe került. Hasonló sorsra jutott még ugyanezen éjjel a többi külváros is. Ezzel Székesfehérvár sorsa megpecsételődött. Az ostrom azonban még néhány napig elhúzódott, mivel a törökök nem adták fel a várat. Szeptember 20-án érkezett el a vár utolsó órája. A támadók rést törtek a palotai kapun, s háromszori kísérlet után Althain és Kirchoffner gyalogos ezredei betörtek a várba. Néhány óra alatt az ellenállás maradványait is összetörték, s a fontos vár a császáriak birtokába jutott. Ekkor azonban olyan esemény történt, amely a vár későbbi történetét is meghatározta: a törökök véletlenül vagy szándékosan — ma már nem tudhatni — felgyújtották az egykori királyi palotát,87 s a tűz átterjedt az egész városra. Több tucat hajdú és német gyalogos a tűz áldozata lett, s szinte az egész város leégett. Így a néhány nappal azelőtti büszke és virágzó város helyett csak üszkös romok jutottak a császáriak kezébe, s e romhalmazt rövid idő alatt nem lehetett újjáépíteni, ami végül is döntő módon hozzájárult Székesfehérvár egy év múlva bekövetkezett elvesztéséhez. Az ostrom, mint láttuk, a várokozástól eltérően könnyű lefolyású volt. Ez részben a kitűnő ostromtechnikus Mercoeur érdeme, s a csapatok bátorságáról is szép bizonyítványt állít ki, de legalább ugyanolyan mértékben annak is köszönhető, hogy a félrevezetett törökök épp az ostrom előtt gyengítették meg a védőrséget. A veszély azonban még nem múlt el. Jóllehet a törököket váratlanul érte a meglehetőser késői időszakban megindult császári támadás, s seregük zöme Belgrádban tartózkodott, azonnal energikusan reagáltak a csapásra. Mohamed budai pasa 30 000 emberével (?) északról, Hasszán a nagyvezér helyettese hasonló vagy nagyobb sereggel — nézetünk szerint 25—30 000 fővel — délről indult a rendkívül fontos vár visszafoglalására.38 Mercoeur most a válságos helyzetben is méltónak bizonyult hírnevéhez. A lehető legjobb megoldást választotta, nem vonult vissza, mert ezzel a biztos kudarcnak tette volna ki a nemrég visszafoglalt Székesfehérvárat, s nem is zárkózott a falai közé, mert akkor serege mozgásképtelenné válva, élelmezési és utánpótlási nehézségekkel megterhelve előbb-utóbb áldozatul esett volna a török túlerőnek. Mercoeur kb. 13 000 főnyi seregével, melyhez szeptember 27-én Mátyás főherceg is csatlakozott, Székesfehérvár közelében, a palotai úton rendezkedett be védelemre. 36. Az átkelésről Russwurm, a vállalkozás vezetője az alábbiakban számol be: „A vállalatra magam elhatározván, 1 000 könnyen öltözött és felszerelt embert vettem magamhoz és estefelé az ingoványhoz mentem. Az ingoványt mélyebbnek és nehezebben áthatolhatónak találtam, mint mint gondoltam. ; mindennek dacára az áthatolást embereimmel együtt megkezdtem . .. Egész éjen át, 9 óra hosszat gázoltunk a mocsárban, majd mindig legalább derékig vízben. .. Ha a katonák valamelyike csak egy lépést is elhibázott, azonnal nyakig merült a vízbe. . A nagy veszély és a nehéz munka dacára katonáim egy percig sem türelmetlenkedtek. . . Napfölkelte előtt egy órával elértük a Sziget-külvárost. Bárha embereim nagyobb része még a mocsárban volt, s nálam alig volt több száz embernél, tartva attól, hogy napfölkeltével vállalatunkat észreveszik e csekély néppel is előrehatoltam, s mihelyt a török előőrsök észrevették, nagy zajjal, trombitával és kiabálással rohamot intéztem. A törököket semmiképpen nem várt támadás annyira megfélemlítette, hogy azonnal futásnak eredtek s mi őket egészen a vár kapujáig üldöztük. — Az egész vállalkozásnál csak 5—6 embert vesztettem, az ingoványnál azonban 7—8 emberem is beleveszett.” Russwurm jelentése Rudolf császárnak. Id. BREIT: op. cit. 337—338. Vaubecourt szerepéről Id. : MONTREAUX : op. cit. 738. Warhafftige. . . 8. A petárdákról a török kútfők is megemlékeznek: Pl. PECSEVI 163. KJÁTIB CSELEBI, 302. 37. „Lorsque la mine que les Turcs auoeint fait souz les fondements d l’Église, fait son effort, la renverse par terre, iusques aux fondements et toute-fois ne tue personne, tout estant hosr de l’Église.” (MONTREUX: op. cit. 743.) A Warhafftige... szerint viszont 200 török rejtőzött a templomban, s ezek magukra gyújtották az épületet, (op. cit. 9—10) 38. KJÁTIB CSELEBI: op. cit. 303; PECSEVI: op. cit. 165; ORTELIUS 206. 152
