Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom

az ellenséget is megosszák, három hadtestre osztották: az egyik kb. 10 000 fős hadsereg Basta parancsnoksága alatt Erdélyben tevékenykedett, a második, ugyané forrás szerint 13.000 főnyi had Ferdinánd főherceg vezetésével, a nemrégen siralmasan elvesztett Kanizsa alá vonult, a kb. 18 000 főnyi sereg pedig Mercoeur parancsnoksága alatt felkészült Székesfehérvár megvételére.28 Más, nemcsak török, de keresztény források is jóval nagyobbra teszik Mercoeur seregét.29 Ha ellenben elfogadjuk, hogy az októberi harcokban Mátyás főherceg csatlakozása után — csak 13 0O0 katona nézett szembe a legalább 30—35 000 főre becsülhető török sereggel, így még azt is figyelembe véve, hogy Székesfehérvárnál veszteségek érték az ostromlókat, s Starhemberget mintegy 500 magyar és német gyalogossal Székesfehérvár helyőrségére kikülőní tették,3 0 a francia forrás 18 000-es adatát kell előtérbe helyeznünk a többivel szemben. Ebből ugyancsak de Montreux szerint 6 500 magyar huszár és hajdú, 600 vallon, a többi birodalmi és örökös tartományok által kiállított zsoldos volt.31

A hadjáratot jó német szokás szerint a toborzási és ellátási nehézségek miatt csak szeptemberben lehetett elkezdeni.32 Mercoeur, aki magyarországi szereplése alkalmából sikeres hadvezérnek mutatkozott, ügyes hadicsellel kezdte tevékenységét. Elhiresztelte, hogy Buda ellen készül, sőt Russwurmot a lovasság egy részével egész Zsámbékig küldte előre.33 A törököket megtévesztette a csel; Mohamed budai pasa Székesfehérvár helyőrségének nagy részét Budára rendelte, s így a várban csak alig 8—900 török katona maradt, helyükbe viszont vagyonukat és életüket féltő török és zsidó kereskedők települtek át Budáról — vesztükre.34

Az ostromló sereg szeptember 9-re ért a város alá. A város hadiépítészeti sajátosságaira, ezek közismertek lévén, ezúttal nem kívánok kitérni, csupán arra óhajtom felhívni a figyelmet, hogy Székesfehérvárat lényegében nem annyira bástyái, mint a környező „Ingovány” és „Sóstó” tették félelmetes erősséggé.

Már másnap megindult a vár és a külvárosok szabályos ostroma. Mercoeur, a műszaki és tüzérségi ügyek kiváló szakértője ostromárkokat ásatott, töltéseket készíttetett, megkezdte a gyengébb újváros körül húzódó vizesárok betömését is. 12-én éjjel döntő fordulat állott be az ostrom menetében. Feltehetően Mercoeur nevéhez fűződik az az ötlet, hogy a szinte megközelíthetetlennek látszó két külvárost — Szigetet és a budai oldalon fekvő Rácvárost — a mocsarakon átkelve éjjeli meglepő támadással elfoglalják,35 a megvalósítás viszont Russwurm érdeme. Rendkívül nehéz körülmények között vezette át embereit a mocsáron — itt 8 embere veszett el, míg a későbbi harc csak 6 áldozatot szedett a csapat soraiból — Sziget kapujához érve, a Győr visszavételénél

28.. MOÍPTREAUX: op. CÍt. 418; BUSSLÉ: op. cit. 124.

29. STAUFFER: op. cit. 69 . 40 000-re, Ortelius, a Warhafftige. . . alapján 35 000-re becsüli a császári sereget (op. cit. 172.), Breit egy Kriegsarchivban talált kimutatás alapján szintén 35 000-re teszi a Székesfehérvár ostromára induló fősereget. BREIT: op. cit. 333—334. GÖMÖRI pedig 33 000-re. (op. cit. 301) Wathay viszont csupán 12 000 katonáról ír. (op. cit. 8.)

30. Warhafftige. . . ORTELIUS 204; BREIT: op. cit. 340.

31. MONTREUX: Op. Cit. 418.

32. ISTVANFFY: op. cit. XXIV. fej. 443-^44; ENS : Op. Cit. 416.

33. ORTELIUS: op. cit. 204; Warhafftige. . . 6; STAUFFER: op.cit. 69.

34. „Tureae, qui Budae metuentes coniuges et liberos carioremque supleer lectiaem isthunc miserent” ISTVANFFY: op. cit. 158. STAUFFER: op. cit. 69; Feldzüge . . . ÖMZ (1835) 235. PECSEVI: op. Cit. 163.

35. MONTREUX meg sem említi Russwurm nevét, csupán honfitársai, Vaubecourt, és az akkor még ifjú hadnagy Tilly e nevét említi, (op. cit. 737—738) Érdekes módon az egyébként Russwurm-párti Warhafftige. . . is Mercoeurt teszi meg értelmi szerzőnek (op. cit. 7.), míg Mátyás főherceg naplója Russwurmot! (ÖMZ (1835) 235—236) Istvánffy a maga részéről szintén Mercoeurt érdemének tekinti a mocsáron való átkelés elrendelését, hozzátéve azonban, hogy információit helyi magyar kalauzoktól nyerte. ISTVANFFY: op. cit. 491.

151