Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a proposti residentia a XVII. században

Az északi oldalhajóban kialakított kápolnasor kétszintűségére a már említett XVII. sz. végi adaton kívül, biztos bizonyítékot ad az 1750 okt. 4-i helyszíni szemle jegyzőkönyve,25 amely szerint a korábban az emeleti helyiségben elhelyezett kápolnát „a megközelítés nehézsége miatt” hozták le a földszinti helyiségbe. Ennek a felső kápolnának a megközelítését szolgálhatta az a lépcsőfeljáró, amelyik a 2. ábrán az egyik F betűvel jelölt helyiségnek az udvar felöli falán két támpillér között látható. Ugyancsak alsó és felső kápolnát különböztetnek a székesfehérvári mesterek 1777. okt. 19-én erről az épületről készített szakértői véleményükben.26 A két kápolnahelyiség felcseréléséről említés történik a telekper egyik, 1779. márc. 22-én kelt iratában.2* Az alsó, nagyobb kápolna belső méretei a helybeli mesterek felmérései alapján belekerültek az 1789. okt. 17-én készült összeírásba, amelyet Sélyei Nagy Ignác püspök elhalálozása miatt készíttetett a kamarai adminisztráció.28 Az eddig felsorolt adatok birtokába jól lehet hasznosítani és értékelni Jankovich Miklósnak és a Hazai Tudósítások névtelen írójának mértékbecsléseit a XVIII. sz. végén még látható rommaradványról.29 A térképek és a levéltári dokumentumok adatainak összesítése után felrajzolódik előttünk az a mintegy 50 méterre elnyúló, mintegy 25 méter magas, romos

25. 1750. okt. 4-én egyházi és világi személyekből álló bizottság vizsgálta meg a préposti kápolna állapotát, a bizottság jelentésének 10. pontja így hangzik: „In Ecclesiam ex Parte Plateae publicae duobus, exparte autem areae Praeposituralis quinque gradibus minoribus descenditur, olim supra modernum templum divina celebrata at propter incommoditatem ascensus, inferne modernum accomodatum, supra quod modo est granarium inspatio nimirum, in quo fornix ductus est.” OL. E. 152, Acta Jesuitica.

26. Sélyei Nagy Ignác püspök a Helytartótanácshoz küldött 1777. okt. 19-én kelt felterjesztéséhez csatolta a székesfehérvári mesterek szakértői véleményét a püspöki épületekről, így a kápolnáról is, ebben világosan megkülönböztetik az alsó kápolnát, „die untere Capelle”-t a felsőtől, hangsúlyozzák, hogy ebben a felső templomnak, „Empor-Kirchen”-nek falain még látszanak a felszentelés jelei, „die Mahlzeichen der Consecration”, de amikor a kápolna előző gazdája (a második Nesselrode prépost) az alsó kápolnát berendezte, „die untere Capelle in form einer Kirch ist eingerichtet worden” a felső kápolnát terménymagtárrá változtatta, vö. a fenti 1750-es jelentés „supra quod modo est granarium . . OL. C. 38. Acta Cass. Par., Dioec. Alb. rsz. 8., közli BALOGH J.: op. cit. I. 183 és 185.

27. Ugyanerről az alsó és felső kápolna felcseréléséről ad hírt a városnak egy 1779. márc. 22-én kelt jelentése, amelyben Sélyei Nagy Ignác püspök telekigénylései elleni érveiket sorolják fel. OL, C. 21 Acta Mens. Exp. 1779. jan.—márc. Nr. 1466. — A kétszintűséget bizonyítani az eddigi adatok alapján csak erről az I. alaprajzon B betővel, a II.-on E betűvel jelölt épületrészről tudjuk. Valószínűnek tartjuk azt is, hogy ez a kétszintűség hozzájárult ennek az épületrésznek stabilitásához, s így legtovábbi megmaradásához.

28. Az idézett 1789. okt. 17-én kelt, Sélyei Nagy Ignác püspök halála után készült összeírásban (OL. i. h.) már ez a keskenyebb épületrész (II. alaprajzon F és G betűvel jelölve) már nincs említve, így lebontását összefüggésbe hozhatjuk a mostani püspöki palota építésének elkezdésével vagy már az arra történt előkészületekkel. Ezzel a kérdéssel részletesebben a bazilika maradványainak XVIII. századi sorsáról és lebontásáról szóló tanulmányomban fogok foglalkozni.

29. A II. alaprajzon D és E betűvel jelölt sekrestye és kápolna belső hossza együtt 16 bécsi öl = 30,34 m, szélessége 6 öl 3 láb = 12.32 m Jankovich (op. cit) szemmértékre 15 ölre, azaz 28,44 m-re becsülte a kápolna hosszát belülről. Belső magassága a boltíves részeknél 7 öl, azaz 13,27 m. OL. E. 156 U. et. C. fasc. 155 nr. 54, 1789. okt. 17-én Sélyei Nagy Ignác püspök halála után készített összeírás. Ez az összeírás külső magassági méretet nem közöl. Jankovich M. a kápolna külső magasságát 14 ölre, azaz 26,55 m-re becsülte, lásd: op. cit. és DERCSÊNYI D.: op. cit. 37. 1. sz. jegyz. A belső és külső magasság közötti feltűnő különbség — belső 7 öl, azaz 13,27 m, külső 14, azaz 26,55 m — érthetővé válik az épület kétszintűségéből, lásd 21. sz. jegyzetet. Jankovich leírását (op. cit.) jól kiegészíti a Hazai Tudósítások névtelen, de egykori szemtanúra valló jelentése: „Ezen kápolna mintegy 10 ölnyi magasságú ékes épület vala, merő faragott kővekből készült, boltozatjainak hajlásain a Magyar Országhoz kaptsolt Tartományoknak márványból faragott czimerei függőitek, régi szokás szerint hajó formára az eleje boltozatokkal volt emelve és így két részre volt osztva.” i. m. 1806, 234— 35.; idézi DERCSÊNYI D. op. cit. 54. 1. sz. jegyz.

136