Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Hazai György: Magyar - török diplomáciai kapcsolatok a XV. század végén
lencében is követeskedett. Így személyében a szultán egy tapasztalt diplomatáját kell látnunk.1* A szóban forgó iratcsoportból fontos adatokat szolgáltat még a diplomáciai kapcsolatok vizsgálata számára Hadzsi Zaganosznak, az 1483-as békeszerződés megújítására, illetve az ezzel kapcsolatos diplomáciai aktusok lebonyolítására küldött portai követnek a jelentése, továbbá magának a békeszerződésnek az okmánya. A követi jelentés tényeinek a honi források adataival, elsősorban Mátyás itineráriumával való egyeztetése, továbbá a követi megbízatásnak a békeszerződés ügyével való összefüggése világosan mutatja, hogy ezen iratot, s így a követséget magát 1488 tavaszához kell kapcsolnunk.12 13 Hadzsi Zaganosz jelentésében részletesen írja le útját, amely Budán át vezetett az ismét osztrák földön időző Mátyáshoz. A tények ismertetésekor Hadzsi Zaganosz nem tér ki a Jaksich-ügyre, ami megerősíti, hogy ez a követség minden bizonnyal nem az első diplomáciai misszió volt a kínos affér után. A követ ugyanakkor említést tesz Mátyásnak egy emberéről, aki korábban Konstantinápolyban járt, és ott egy, az udvarban előre elkészített diplomáciai munkaokmány, valószínűleg a békeszerződés tervezetének ügyében részletes tárgyalásokat folytatott. Hadzsi Zaganosz látogatása során sor került Mátyás megeskettetésére is, ami minden valószínűség szerint csak egy fontos államközi okmány hitelesítése kívánt meg. A követ ezután közli a portával, hogy Mátyás Csöperi Imir (Imre) nevű emberét bízta meg azzal, hogy vele együtt induljon útnak Konstantinápolyba. Valószínű, hogy e követ feladata a fennmaradt vitás kérdések végleges tisztázása, de még inkább a békeszerződés kapcsán a portán esedékes diplomáciai aktusok, mindenekelőtt a szultán megeskettetése volt. Hadzsi Zaganosz szerint a Csöperi-család egy másik tagja, Csöperi Imre apai féltestvére már járt követi minőségben Törökországban. Időpontul azonban csak annyit ad meg, hogy az akkor volt. amikor ő Albániába indult. Ebből az adatból, amelyet egyelőre még nem tudtunk megfelelő párhuzamba állítani, lényegében azt tudjuk meg, hogy a Csöperiekben talán Mátyás török szakértői, Hadzsi Zaganosz személyében pedig a porta egy tapasztalt diplomatáját kell látnunk. A békeszerződés szövegét, amely birtokunkban van, semmiképpen sem szabad annak végleges és hivatalos szövegével azonosítanunk. Valószínű, hogy egy közbülső munkaokmánnyal, egy tervezettel van dolgunk, amelynek formálásán éppen a fent felsorolt követségek fáradoztak. Ennek egy, a portán készült másolata maradt ránk. A békeokmány szövege a békekötés tényének diplomáciai vonatkozásait kevéssé érinti. Megemlíti azonban, hogy azt több tárgyalás, illetve levélváltás előzte meg. A tárgyalások zárófázisának magyar képviselőjeként, vagy inkább a szerződés magyar parafálójaként Mátyás Gál nevű teljhatalmú követét nevezi meg. Arról azonban nem tájékoztat, hogy Gál diák mikor járt Konstatinápolyban, mikor tett eleget Mátyástól kapott megbízatásának. Azonos lenne azzal a személlyel, akiről Hadzsi Zaganosz követ jelentése, mint királyi követről említést tesz? Vagy később járt volna Konstantinápolyban? Esetleg Csöperi Imre helyett indult volna útnak, vagy attól függetlenül, illetve azt követően fordult volna meg a portánál? A kérdést egyelőre nyitva kell hagynunk. Mielőtt a rendelkezésünkre álló diplomáciatörténeti adatokat összefoglalnánk, szabad legyen a bemutatott források egy székesfehérvári vonatkozására kitérnem. Erre éppen Hadzsi Zaganosz követjelentésének egy mozzanata nyújt lehetőséget. 12. T. GÖKBILGIN: op. cit. 373. 13. Az esemény magyar vetületéhez 1. OTTO J.: I. Mátyás küldiplomáciája (Bp. 1884) fn skk. ; FRAKNOl V.: Mátyás király magyar diplomatái (Bp. 1898) 148—149; idem: Egy pápai követ Mátyás udvaránál (1488—1490), (Bp. 1901) 12. 11
