Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Gerő Győző: Istolni Beograd építészeti emlékei
A magyarországi török tartomány nagyobb városaiban az itt megtelepedett dervisrendek közül leginkább kettővel — a bektásikkal és mevleviekkel — találkozunk a leggyakrabban. Közülük azonban elsősorban a bektásikkal, akiknek jelentős és híres kolostoruk volt Budán61 és akik Pécset Szathmáry püspök egykori nyaralóját alakították át derviskolostorrá — tekkévé.68 Evlia Cselebi a török Székesfehérvár ismertetésekor — a város általános leírásánál — hat záviét és öt derviskolostort említ, amelyeknek számát azonban minden kétséget kizáróan erősen eltúlzottnak kell tartanunk, még abban az esetben is, ha az egyes kolostorok lakóinak számát csak néhány főnek tételezzük is fel. Ami azonban lényeges lenne, hogy e kolostoroknak birtokosai mely rendhez tartoztak, valamint az, hogy e tekkék hol állottak, semmit sem mond, és így e tekintetben legfeljebb csak feltevésekre vagyunk utalva. Egyedül talán a Budai kapun kívül említett Baba tekke68 az, amelyről legalább annyit tudunk, hogy annak helye a Budai külvárosban keresendő, s amelynek neve annyit sejtet, hogy lakói a Hadzsi Bektás Véli rendjéhez tartozó bektásik lehettek. Annak igazolására — túl minden feltevésen vagy következtetésen — hogy bektásik valóban voltak Istolni Belgrádban, csupán arra az István Király Múzeumban őrzött török sírkőre6'4 szeretnék hivatkozni, amelyen turbán helyett a bektásiak süvege — a tádzs — van faragva. (10. kép.) Az alapítványi épületek egy másik csoporjárói az iskolákról — egyaránt idesorolva a medreszéket és az elemi oktatást nyújtó kisebb iskolákat is — jóformán semmit sem tudunk. Ezekről egyedül Evlia tesz említést, aki azt mondja, hogy a belső városban — azaz a várban — három medresze és hét elemi iskola van,65 ami ugyancsak túlzás számukat illetően. Ezek egyikének sem tudjuk nevét, vagy közelebbi helyét. Valószínű azonban — már ami a medreszéket illeti — hogy azok valamelyik dzsámi közelében működtek.66 Nagyon valószínű, hogy a törökök a középkori kolostorokat, vagy egyéb más, erre alkalmas épületeket — ha kisebb átalakításokkal is — de felhasználták iskolák vagy tekke céljára. Ennek példájával Pécsett is találkozunk.67 Nem szabad megfeledkeznünk a török városok egyik ugyancsak igen jellegzetes építményéről a kutakról sem, amelyekről az alábbiakban kívánunk röviden szólni. Ezek a közkutak gyakran igen díszesek és nemegyszer komoly művészi alkotások voltak. Evlia a várban mindössze hármat — Karakas, Hadzsi pasa és Dizdár aga csörgőit — említi,68 amelyek ma már nyomtalanul eltűntek. Ami a polgári lakóházakat illeti, azok egy részét bizonyára a még épségben álló, vagy csak kisebb mértékben megsérült és középkori eredetű épületek képezték, amelyekbe beköltözve a török és más balkáni eredetű lakosság a maga igényeinek megfelelően átalakított. Ez rendszerint úgy történt, hogy a ház nagyobb helyiségeit az új tulajdonosok vályog vagy sövényfalakkal — esetleg deszkával — kisebb helyiségekre osztották.68 A nagy többsége azonban a lakóházaknak — elsősorban a külvárosokban 81. KARÁCSON I. : Evlia Cselebi.. . op. cit. 248—249. Gül baba tekkéjét Marsigli Memorialéja Is említi, amelynek nagyságára jellemző, bogy abban a visszafoglalás Idején 60 dervis volt. VERESS E. : Gróf Marsigli A. F. olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár 1684—1686- iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyszínrajzáról. Budapest Régiségei IX. (Bp. 1906) 142. 62. GERÖ GY.: Pécs törökkori emlékei. (Bp. 1962) 85. 63. KARÁCSON I. : Evlia Cselebi. . . op. cit. 47. 64. Ltsz : 7036. 65. Ibid. 47. 66. Az egyes dzsámik mellett működő medreszék rendszerint ugyancsak a dzsámi építtetőiének alapítványai. 67. GERÖ GY. : Pécs ... op. cit. 85. 68. KARÁCSON I. : Evlia Cselebi . . . op. cit. 48. 69. FEKETE L. : Budapest a törökkorban. . . op. cit. 107. 118
