Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Gerő Győző: Istolni Beograd építészeti emlékei
mos más városában — de magában Fehérváron is — lépten-nyomon találkozunk. Véleményünk szerint helyes, ha a dzsámik e kis számának okát elsősorban a lakosság vallási megoszlásának szemszögéből vizsgáljuk. A XVI. század második felében az újonnan betelepülők között viszonylag kevés lehetett a kifejezetten török, illetve a muzulmán népesség, és ezeknek száma a későbbiek során — a XVII. század folyamán — sem sokkal növekedhetett. A mindinkább megfogyatkozó magyarság helyét a későbbiek folyamán nagyrészt rácok — tehát nem muzulmánok — foglalták el, ami szükségtelenné tette újabb dzsámik építését. E feltevésünket látszik igazolni Evlia Cselebi is, aki a külváros három temploma közül kettőt a szerbek, egyet pedig a magyarok templomaként említ.42 A törökök istolni belgrádi építőtevékenységét azonban korántsem szabad teljes egészében csak az átépítésekre és a karbantartási, illetve a javítási munkákra korlátoznunk. Igaz ugyan, hogy a birtokbavett épületek egy részét csekély átalakítással — vagy éppen anélkül is — céljaiknak megfelelően fel tudták használni a legtöbb esetben, de felmerültek olyan igények is, amelyek kielégítésére alapjaiban is új épületet kellett emelniük. Itt elsősorban természetesen nem a lakóépületekre vagy a védelmi célokat szolgáló építményekre, hanem az ún. „jóléti” intézmények egyik fajtájára — nevezetesen a közfürdőkre — gondolunk. A muzulmán vallási előírásoknak megfelelő fürdő, — vagy azt erre a célra esetleg nagyarányú átépítéssel kialakítható épület — a várost elfoglaló, majd a későbbiek során pedig betelepülő törökök számára nem volt található a városban, vagy a külvárosokban. Épp ezért fürdő építéséről már a foglalást közvetlen követő időben — szinte csaknem egy időben a dzsámikkal — gondoskodni kellett. Adataink már 1545-ben — tehát már két évvel a foglalás után említést tesznek fürdő javításáról,43 ami kétségtelenné teszi annak korábbi létesítését, illetve meglétét. Egy évvel később — 1546- ban — pedig a Szentkirály temploma vevőjeként egy Szefer bin Musztafa nevű fürdés ’hamamdzsi’ szerepel.44 Sajnos, hogy e korai eredetű fürdőnek még a nevét sem ismerjük, helyének pedig közelebbi meghatározását majd a későbbiek során kíséreljük meg. Néhány évvel később egy másik fürdő létéről szerzünk tudomást, amelynek alapítója Güzeldzse Rüsztem budai pasa volt,45 46 akinek alapítványai között nemcsak az istolni belgrádi, hanem egy pesti, esztergomi és lippai fürdő is szerepel.40 Güzeldzse Rüsztem pasa fehérvári fürdőjének alapítási idejét közelebbről az 1561-62 közötti időre helyezhetjük.47 Nem tudni mi okból, de Evlia Cselebi — akinek egyébként topográfiai adatai eléggé megbízhatóak — Istolni Belgrádban mindössze csak egy fürdőt említ; azt, amelyik a várban van. Ezzel szemben azonban Behrám Dimiski mindkettőről szól,48 nem említve sem azok nevét, sem pedig közelebbi és pontosabb helyét. A továbbiakban tehát az a kérdés, hogy hol lehetett a forrásokban említett első fürdő, illetve a városban volt két fürdő közül melyik volt és hol állott Rüsztem pasa fürdője. Az első — s egyben a város legkorábbi — fürdőjének pontosabb helymeghatározása végett ismét La Verge 1601-ben készült látképét kell segítségül vennünk, amely lehetővé tette számunkra a Palotai dzsámi helyének is a megállapítását. Ezen a raj-42. KARÁCSON I. : Evlia Cselebi . . . op. cit. 48. 43. VELICS A.—KÄMMERER E. : op. cit. II. 47. 44. Ibid. 52. 45. GÉVAY A. : op. cit. 9. 46. Török—magyar oklevéltár 1533—1789. (Bp. 1914) Szerk. : THALLOCZY J.—KRECSMÁRIK J.— SZEKFÜ GY. : op. cit. 42. 47. FITZ J.—CSÁSZÁR L.-PATP I. op. cit. 31. 48. FEKETE L. : A hódoltságkori törökség . . . op. cit. 140. 112
