Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Kovács Éva: A középkori magyar királyság jelvényeinek kérdése
is jelenti, hogy a temetés királyi jelvényekkel, királyi díszben történt.1 o Ez nyugati szokás a fejedelmi temetkezéseknél. Első nyomai az ezredik év utánról dokumentálhatók és később századokon keresztül nyomon követhető. Nem mutatható ki viszont Bizáncban.11 A halotti jelvények ezüstből, rézből, ólomból, bőrből, aranyozott fából készülhetnek. Aránylag ritkák a temetés céljára felhasznált valódi ékszerek és egészen kivételesek a sírba temetett jelvények.11 12 A halotti jelvények összeállítása általában különösebb szabályosságot nem mutat, leggyakoribb a korona, országalma és jogar, előfordul a kard, mellkereszt, feliratos tábla, s kivételként egyéb tárgyak is. III. Béla sírjában koronát, kardot, jogart, sarkantyúkat, karperecét, körmeneti keresztet, enkolpiont, aranygyűrűt, felesége mellett (f 1186) koronát, aranygyűrűt és arany csipke és szalag töredékeket találtak. A királyné koronája gonddal aranyozott ezüstből készült és jó állapotban maradt meg. A királynak a temetésre készült tárgyai rossz ezüstből valók és ma már csak a koronán mutatkozik némi aranyozás nyoma. A királyi sír mellékleteinek száma olyan gazdag, hogy azonnal felmerül a gyanú, miszerint minden, az ő idejében használt királyi jelvényt elhelyeztek másolat, vagy helyettesítő tárgy formájában a sírjában. A többi sírlelettel való összevetésből ugyanis az derül ki, hogy a karperec és a körmeneti kereszt kivételével a tárgyak mind előfordulnak ugyan, de más-más és többnyire szegényesebb összeállításban. Az a benyomásunk, hogy a sírmellékletek összeállítása hevenyészett, véletlenszerű. III. Lothar (t 1137) königslutteri sírjában például koronát nem is találtak, csak országalmát, kardot feliratos ólomtáblát és váratlanul paténát.13 Hí Béla temetése ezzel szemben láthatólag nagy gonddal történt. Számos jelvénnyel ellátva, mintegy önmaga monumentumaként került sírjába. A temetésre készült tárgyok nem formai megfelelői a valódi jelvényeknek. Sajátságos lapidáris stílusban készültek, az alapformák jelzésére szorítkoznak. Morbid szépségük abból adódik, hogy szinte jelképes ábrái a koronának, kardnak, jogarnak, stb. A korona sima abroncs, négy kereszt díszíti. Hasonló keresztek ékesítik Anna koronáját is, csak a kontúrok rajzában van némi eltérés. A kétélű kard feltűnően rövid, mostani keresztvasa múltszázadi kiegészítés.14 A karperec sima ezüst pánt, drótokkal fűzték össze. Egyszerűek a sarkantyúk is. Gazdagabb formát mutat a jogar: van nodusa s efelett íriszre emlékeztető feje, amit egy körlap bevágott részeiből alakítottak a lemezkék le és felhajtogatásával. Végeredményben a pecséteken és egyéb ábrázolásokon gyakori stilizált liliomos jogar egyfajta naív, plasztikus formálású változata. Azt lehet mondani, a halotti jelvényeknek kialakult sajátos stílusuk volt a már fent jellemzett, lapidáris, szinte tőmondatos jelzésekre szorítkozó felfogással. Nem várhatjuk tehát ebben az esetben sem, hogy a temetésre készült tárgyak formája elárulja milyen volt az a tárgy, amit helyettesítettek. A valódi jelvények sokkal előkelőbbek, díszesebbek és talán egészen más formájúak voltak. Amiről tehát III. Béla sírmellékletei vallhatnak, az, hogy mik voltak ebben a korban a magyar királyság hatalmi jelvényei. Nem térhetünk ki itt részletesen azokra a tárgyakra, melyek hagyományosak, gyakoriak a királyi ’arma’ együttesében, nevezetesen a koronára, kardra, jogarra, s sarkantyúkra. Márcsak azért sem, mert ezek mint sírjelvények is megszokottak. A temetésre készült tárgyak között egyedülálló a karperec, amelyet a király jobb csuklóján találtak. Unikum mint sírmelléklet, de biztosan szerepelt e korban a császári ornátusban.16 Ismerünk karpereceket a honfoglaláskori anyagból is, de nem tudjuk 11. J. DEÉR: Der Kaiserornat Friedrichs II (Bem 1952) 18. 12. II. Frigyes saját uralkodói koronáját helyezte feleségének Konstansának sírjába, l. J. DEÉR: ibid. 13. P. E. SCHRAMM—F. MüTHERICH: op. cit. 170. sz. 14. FORSTER GY.: op. cit. IX. tábláján keresztvas nélkül szerepel. 105
