Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig
sí tették az Aranybulla 1. cikkének parancsát. A székesfehérvári törvénynapok, amelyeknek megtartása Gilétfi Miklós tanúsága szerint része volt az „ország szabadságának”, azért haltak el, mert az idő túlhaladt rajtuk. Arra a korra voltak jellemzőek, amelyben állandó bírósági székhely híján el kellett érni, hogy a kúria legalább évente egyszer a panaszosok rendelkezésére álljon.45 Amikor azonban Buda, utóbb Visegrád, majd ismét Buda lett a király kormányzati és bírói működésének székhelye, az elnyomott szabadság védelmét egy-egy ünnepi gyűlésnél jobban szolgálták az évente több alkalommal, hosszabb ideig működő (octavalis) bíróságok. Az Árpád-kor végén az alországbíró,46 majd az Anjouk alatt a kancellár, Zsigmond korában a vikáriusok vezetésével megszilárdultak, személyzetükben pedig elvilágiasodtak a központi bíróságok: a király jelenléte és a specialis, illetve a personalis presentia, melyeknek végleges formáját Mátyás 1464-i reformja adta meg.47 A hagyomány szentesítése észrevétlenül átment ezekre a bíróságokra. így 1419-ben a hazánkba visszatérő Zsigmond „a régen megszokott szertartás szerint” Székesfehérvárt, de vízkereszt nyolcadnapján ült törvényt főpapjaival, báróival és nemeseivel.18 Ez a fórum pedig már nem a törvénynap, hanem az időközben kifejlődött „személyes jelenlét” volt. Az állandó kúriai székhelyen működött a jogtudó világi értelmiség, mely az 1320- as évektől fogva szinte rohammal vette be a központi bíráskodás állásait. Az ország vezető szakemberei, a „jelenléti” bíróságok helytartói és az ítélőmesterek között az ország minden tájáról jött férfiak helyet kaphattak, ha tehetség, szorgalom és protekció támogatta őket. Ezen a helyen szeretném megemlíteni Fehérvári László mestert, aki Zsigmond idejében negyven esztendeig szolgálta nótáriusként a mindenkori nádort,49 és Fehérvári Dénes mestert, aki kancelláriai jegyzőből 1441-re protonota - riussá lett; mint Buda város bírája utóbb Hunyadi László kivégzését vezette le. Kubinyi feltevése szerint azonos volt Budai Dénes deákkal, aki Mátyás alatt — múltja ellenére — két évtizeden át (1464—1483) látta el az egyik személynöki ítélőmester tisztét.50 A városhoz kapcsolódott a magasra emelkedő jogásznak, Sáry Péter mesteriek pályája is. A Fejér megyei Solt széken (Csertőházán) birtokos kisnemes család sarja a török elleni háborúban való részvételével, fogságával és vére ontásával érdemelte ki Hunyadi János bizalmát. A kormányzó kancellárjává tette és akkor is megtartotta, amikor az ország éléről visszavonult. Prágában, Bécsben, Brassóban tárgyalt ura ügyeiben, és besztercei grófi okleveleit ellenjegyezte. Ura halála után székesfehérvári őrkanonokságot kapott, Mátyás alatt pedig a különös jelenléti bíróság helytartójának tisztségét viselte (1459—1464).54 Mohó vagyonszerzésében érdektársa volt az ugyancsak Fejér megyei Haniki László, a század közepének nádori ítélőmestere 45. BÖNIS GY.: Székesfehérvár az Arpádház székhelye. Székesfehérvár évszázadai. Szerk.: Kralovánszky A. 1 (Székesfehérvár 1967) 49—61. 46. GERICS J.: A királyi bírói jelenlét a Xin—XIV. század fordulóján. Jogtud. Közi. 17 (1962) 651—657. 47. Erre a fejlődésre 1. BONIS GY.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon (Budapest 1971). 48. Garai Miklós nádor 1425-i oklevelében: . . . tandem eodem domino nostro rege in ipsum regnum suum Hungarie feliciter redeunte, in civitateque sua regali Albensi iuxta ritum ab antiquo consuetum . . . (1419 Vízkereszt nyolcadán) cum suis prelatis et baronibus, regnique sui proceribus pro impendenda cuilibet querulanti congrua iustitia pro tribunali sedente. . . Zichy Okmt. XI. 28. Vízkereszt nyolcadára idéznek Zsigmond elébe 1435-ben is: Mon. Civ. Zagr. n. 106. 49. Szélső adatai 1406: Zsigm. Oki. II. 5106. sz.; 1446: Zichy Okmt. IX. 237, Dl. 13731. 50. 1439: notarius nostre maiestatis, Dl. 13168, 13423, 13425, 13447, 13450—453; 1441: Hungaricalis cancellarie nostre maiestatis prothonotarius, Dl. 13641—42; 1457: deák, Buda város bírája, Dl. 15153; 1466: protonotarius personalis presentie, Dl. 16419; 1483: az utolsó adatok Dl. 18771, 72424, 68679. — A két Dénes összekapcsolását KUBINYI A. szíves szóbeli közlésének köszönhetem. 89 !
