Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig

decretumnál magasabbrendűnek tekintett, szövegében már sokhelyütt alig értett85 Aranybulla megújítása. A nápolyi hadjáratok sikeres befejezése után, 1351-ben „az ország báróinak, előkelőinek és nemeseinek gyülekezete és egyetemessége” kérésére erősítette meg I. Lajos király. Halála után leánya, Mária ezt a két törvényt (1222, 1351) írta át ismét országgyűlésen, két „hűséges követ” kérésére 1384-ben. Mária átiratából kerültek a nagy becsben tartott szövegek az 1397 októberi temesvári országgyűlés decretumába, de már nem eredeti összefüggésükben, hanem a bőséges új rendelkezésekkel mintegy „egységes szerkezetbe” foglalva. A szabadságlevelek régebbi tradíciója folytatódott Albert 1439-i elvi megújításán át I. Ulászlóig, aki 1440 júliusában a rendek „nagy sokaságának” kérésére, két másik decretummal együtt ismét az 1222-i és 1351-i szabadságleveleket írta át és egészítette ki négy cikkel. A sort ezután I. Mátyásnak 1464-ben, fehérvári koronázó országgyűlésén hozott törvénye zárta le.86

Az Aranybulla és a reá rakódott törvények tették elsősorban, a bírósági szokásjog és a decretumok fölött is, „az ország szabadságát”. Hiszen ’szabadsága’ lehetett a középkorban mindenkinek. A leendő IV. Béla abban látta a korona szabadságát, hogy visszaállította a királyi trón tekintélyét.87 Az Anjou-kor kamaraszerződései szerint a pénzverőkamarák régi szabadsága abban állott, hogy ispánjuk maga ítélkezett tisztjei és szolgái fölött.88 89 Kálmán királyunk a dalmát városoknak adott libertatis privilégiumot,89 s ezt a városi kiváltságok tucatjai követték, míg a legősibb városi szabadság, a libertas Albensis nem volt írásba foglalva. Az Árpád-kortól kezdve élt az emberek szívében az „arany szabadság” vágya, mely később a nemességgel lett azonossá,90 és hittek benne, hogy ezt a természeti állapotban mindenki élvezte, csak a „népek joga” vezette be a szolgaságot.91 De az ’országnak’ csak akkor lehetett szabadsága, amikor a társadalom fejlődése során ez a fogalom valóságos — rendi — tartalomhoz jutott. Fennmaradt egy mise szövege, melyet Nagy Lajos királyért — tehát még életében — mondottak; ebben a regni libertas úgy áll előttünk, mint amely a béke ellenségeinek legyőzése után biztonságban szolgál az Úrnak.92 Ennek a fogalomnak itt nem volt rendi tartalma, amint az sem jelent sokat, hogy az eskütétel egyszerűbb módját biztosító vajdai oklevél hátára utóbb rájegyezték: „Quid libertas regni.”93 De 1384-ben

85. Analógia Berry nemességének (VII.) Lajos co-regenshez intézett kérése, hogy Ste-Sevére urát ... aut ad exequcndam iustitiam cogere aut iure pro iniuria castrum lege Salica amittere. A LS azonban a XII. századra már legendássá vált. H. MITTELS: op. cit. 302. 127. jegyzet,

86. A szövegeket a Decreta Regni Hungáriáé kézirata tartalmazza, az 1464. évit a Corpus Juris Hungarici.

87. 1251: Gloria in excelsis Deo, et in terra bone voluntatis hominibus pax in terra nuntiatur, quum illuxit dies redemptionis Hungarorum, restaurationis dignitatis regie, revocationis libertatis corone. Reg. Apr. 595. sz., KÁRPÁT J. hivatkozása nyomán idézem, a Corona Regni c. kötetből (fent 4. jegyzet) 319.

88. Az 1335. márc. 26-i szerződés 9. cikke: Ceterum quia antiqua libertas camerarum nostrarum id requirit... Ugyanígy az 1336. márc. 25-i 8. és az 1338. márc 29-i 16. cikk. Kiadásuk SZEKFÜ GY.: TT 1911, 7 pp.

89. GYÖRFFY GY.: A XII. századi dalmáciai városprivilégiumok kritikájához. Tört. Szemle 10 (1967) 47.

90. VACZY P.: A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon. (Bp. 1932), klny. a Minerva 1932. évf.-ból.) 23—24, 36; BARTONIEK E.: A királyi hatalom eredetéről. Századok 70 (1936) 488 , 4. jegyzet.

91. GERICS J.: Adalékok a Kézai-krónika problémáinak megoldásához. Annales Univ. Se. Budapestinensis de R. Eötvös nominatae, Sect. Hist. I. (1957) 113—115; BÓN1S GY.: Einflüsse des römischen Rechts in Ungarn. Ius Romanum Medii Aevi, Pars V, 10 (Mediolani 1964) § 20.

92. Suscipe domine preces secreta et hostias ecclesie tue pro salute famuli tui Lodovici regis et domini nostri supplicantis, et in protectione regni sui antiqua brachii tui operare miracula, ut superatis pacis inimicis secura tibi serviat regni libertas. MELICH J. : Misekönyv a XIV. századból. MKSz. 28 (1903) 41.

93. DI. 73648, TT 1886, 202 siköv. Az oklevél I. Károly 1324-i decretumán alapul, melyet a DRlHJ ban adunk ki.

95