Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig
lan nehéz ügy, avagy betegség, Fehérváron tartozunk ünnepelni. És ha mi jelen lenni nem tudnánk, a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy a mi nevünkben az ügyeket meghallgassa. És az összes serviensek, akik akarnak, oda szabadon eljöhetnek.”28 Bíráskodás és szokásjog Az ’ország szabadsága’ három forrásból eredt, a jogszolgáltatásból, az országgyűlések törvényhozásából és a szabadságlevelekből. A most idézett 1. cikk exegézise során röviden mindhármat sorra fogjuk venni. Legősibb volt közöttük a bíráskodás, és erre utal az Aranybulla hangzata is. Hajniknak ma is helytálló előadása szerint „bizonyára régi szokás alapján, amelyről csak III. Béla korából van határozott tudomásunk, a király évenként egyszer, még pedig a XII. század végétől fogva István király napján, általános ünnepélyes törvénynapot tartott Székesfehérvárott a panaszos ügyek elintézése, a nemesek és a nép elnyomásának megakadályozása végett.29 30 Az adat, amely a szokás régiségét bizonyítja, 1185-ből való, de a gyűlés lefolyásáról nem árul el közelebbit.80 Az Aranybulla, mint láttuk, a kisbirtokos katonák panaszainak elintézését várta tőle; rendelkezése arra vall, hogy II. András nemegyszer elmulasztotta. A Bulla 1231-i megújítása még jellemzőbb. Az erős egyházi hatás alatt keletkezett oklevél31 32 33 az első cikket azzal bővíti ki, hogy az elnyomottak (oppressi) félelem nélkül előadhatják panaszaikat a törvénynapon, és ezt a cikk végén megismétli: a servienseken kívül szabadon és félelem nélkül megjelenhetik „más is, aki akar”. Ehhez a szabályhoz új 2. cikk csatlakozik, mely a főpapokat: érsekeket és püspököket kötelezi arra, hogy „a szegények panaszának meghallgatására és a netalán megsértett szabadság megerősítésére” jelenjenek meg.82 István király ünnepe tehát alkalmat szolgáltatott arra, hogy az uralkodó udvarának kíséretében, főpapjaitól körülvéve, vagy esetleg csak a nádor orvosolja az egyének — köztük a szegények és elnyomottak! — panaszait. Emlékezünk rá, hogy éppen 1231-ben lépett fel IX. Gergely pápa a „közszabadság” védőjeként a császárral szemben! Nehéz megállapítani, mennyire tartották meg Árpád-házi királyaink a Bullák rendelkezéseit; okleveleik alig adnak helymegjelölést. A jelek szerint azonban semmibe vették az augusztusi törvénynap követelményét. A tatárjárás utáni évek késő augusztusát, szeptember elejét IV. Béla többször Budán töltötte,83 fehérvári látogatásai viszont januárra vagy a május—júliusi időre, sohasem István-napra estek.34 1260-ban azonban István ifjabb király pontosan a szent király napján adott Fehérvárott oklevelet.35 Ez egybevág az 1267-i decretumnak, Béla és két fia közös oklevelé-28. MARCZALI H.: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. (Bp. 1901) 134—135. Magyarul SZILAGYI L. fordításában LEDERER E. (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához, I. íooo-től 1526-ig (Bp. 1964) 68. 29. HAJNIK I.: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt (Bp. 1899) 9—10. 30. Quum Albe sancti regis Stephani solennes agerem dies. SZENTPÉTERY I.—BORSA I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. (Bp. 1923—1961), ezentúl Reg. Arp., 140. sz. (HAJNIK-nál tévesen 1175-i évszámmal.) 31. HOLUB J. : A magyar alkotmánytörténelem vázlata I (Pécs 1944) 92—94. 32. Közli MARCZALI H. : op. cit. 134—135, LEDERER E. : op. Cit. 74. 33. Pl. 1244. aug. 26., 1245. szept. 7., 1247. szept. 5., utóbb 1267. aug. 26. RATH K.: A magyar királyok és erdélyi fejedelmek hadjárati, utazási és tartózkodási helyei. 2. kiad. (Győr 1866) 18, 19, 23. 34. 1243. júl. 5., 1244, jan. 26., 1245. máj. 19., jún, 17„ 1259, okt. 2. Reg. Arp. 747, 756, 806, 809, 1221. SZ. 35. Az évszám valószínű. Reg. Arp. 1769. sz. 87
