Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Bónis György: A székesfehérvári törvénynaptól az "ország szabadságá"-ig
és egyén igényt tart valamilyen ’szabadságra’, mindenekelőtt maga az egyház. A keresztény állambölcselet szerint ugyan a szabadság annyi, mint Istennek való alárendeltség, vagy Pál apostollal szólva „ahol az TJr lelke, ott van a szabadság”. II. Orbán pápa egyenesen azt vallja, hogy akit a Szentlélek vezérel, nincs alávetve a törvénynek.11 12 De tud a pápai kancellária sokkal konkrétebben is fogalmazni, ha az egyház jogairól van szó. VII. Gergely pl. az Ottó-féle államegyházi rendszert sommásan „a szent egyház szabadsága ellen kitalált gőgös szokásnak” bélyegzi.13 III. Henrik császár nem sokkal előbb a kemnadei apácáknak olyan szabadság és jog élvezetét engedi meg, amellyel országa többi bencés apácája él.14 Az egyházi szabadság jelszó is azokban a harcokban, amelyeket a pápaság a császársággal vív. Így II. Frigyes császár 1220-i koronázási törvényeit az irodalom joggal nevezte „az egyházi szabadságok Magna Cartájának”, és III. Honorius pápa felvette az egyházjog akkori hivatalos gyűjteményébe (Compilatio V). Egy jó évtizedre rá az egyetértés már megbomlott. IX. Gergely intette a császárt — egyébként hiába —, hogy tegyen le a törvények újabb gyűjteményének kiadásáról, mert különben az egyház üldözőjének és a közönséges szabadság elnyomójának fogják tartani.15 Világi uralkodók sem riadnak vissza attól, hogy a szabadság nevében lépjenek fel. Már Augustus császár azzal dicsekszik, hogy a párturalomtól elnyomott államnak visszaadta a szabadságot!16 A középkori államok szuverénitásának elméleti fegyvere az a tétel, hogy a király császár a maga országában. Ennek egyik korai nyoma a XIII. század elején az 1100-ban elhunyt Vörös Vilmos angol király szájába adott kijelentés, miszerint ugyanazokra a szabadságokra tart igényt országában, mint a császár a birodalomban.17 De a királynak más dolga is van, mint a saját „szabadságát” megvédeni: ő az igazság legfőbb forrása, aki gondoskodik mások joghelyzetének fenntartásáról. Ehhez a fikcióhoz a korai Capet-uralkodók tényleges hatalmuk mélypontján is ragaszkodnak;18 még inkább vallják akkor, amikor sikerül uralmukat megszilárdítani és kiterjeszteni. IX. (Szent) Lajosról feljegyzik, hogy mindenkinek igazságot szolgáltat, aki hozzá fordul, legszívesebben párizsi kertjében vagy Vincennes-i tölgyfasorában. Első kötelességének tartja a jogszolgáltatást, pecsétje sem a harcost, hanem az „igazság karját”, a jogart kezében tartó uralkodót ábrázolja.19 Kortársa, a nagy 11. TH. MAYER—MALY: Zur Rechtsgeschichte der Freiheitsidee in Antike und Mittelalter, öst. Zsr. für öffentliches Recht 6 (1953—54) 405—406, 411—416. „Alles Recht ist Freiheit, alle Freiheit ist Recht.” Ibid. 414. Ezzel tulajdonképpen GIERKE felfogását ismétli meg. 12. Ibid. 407, 416, 428. — II. Orbán szavai: „Iusto enim Iex non est posita, sed ubi Spiritus Dei, ibi libertas, et si Spiritu Dei ducimini, non estis sub lege.” Decr. Grat. c. 2. XIX. qu. 2. — Szent Pál: 2 Kor. 3, 17. — Az egyháznak a libertas-fogalom kidolgozásában vitt szerepét méltatja G. TELLENBACH: Libertas, Kirche und Weltordnung im Zeitalter des Investiturstreits. (Stuttgart 1936), és id.: Vom Zusammenleben der abendländischen Völker im Mittelalter. Festschrift G. RITTER. (Tübingen 1950) 1—60, de ezeket nem tudtam felhasználni (csak a Deutsches Archiv 9 (1952) 238 ismertetéséből). 13. H. KRAUSE: Königtum und Rechtsordnung in der Zeit der sächsischen und salischen Herrscher. ZRG Germ. Abt. 82 (1965) 97. 14. Ibid. 19. 15. ST. GAGNER: Studien zur Ideengeschichte der Gesetzgebung. (Stockholm—Uppsala 1960) 311—312. IX. Gergely 1231-ben: ... ex quibus necessario sequitur ut dicaris ecclesie persecutor et obrutor publice libertatis. MGH Epp. saec. Xin. (Berlin 1883) 357, idézi ST. GAGNER: op. cit. 309, 3. jegyzet. 16. Mon. Ancyr, 1.: ... rem publicam dominatione factionis oppressam in libertatem vindicavi. Idézi MAYER—MALY: op. cit. 406, 57. jegyzet. 17. Roger of Wendower (megh. 1236): ...cum ipse omnes libertates haberet in regno suo, quas imperator vindicabat in imperio. Idézi F. SCHULZ: Bracton on kingship. Europa e il diritto romano. Studi Koschaker. (Milano 1954) I. 40. 18. Példák H. MITTEIS: Lehnrecht und Staatsgewalt. (Weimar 1933) 290, 92. jegyzet. 19. FR. OLIVTER-MARTLN : Histoire du droit français des origines à la revolution (Paris 1951) 215—216. 85 7
