Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon
1265-ben közvetlenül királyi joghatóság alá tartozott, a Latina villa in Scopes (1273) hospeseinek ezzel is összefügghetett az a joga, hogy választott plébánosát az esztergomi érsek erősíti meg, nem tartozván a szepesi prépost hatósága alá. A villa Latina egyházát 1278-ban említik. A villa Latina névalak szerepel 1300-ban is. Szepesolaszira vonatkoztathatjuk — éppen az esztergomi érseknek az ottani plébánosra kötelező határozata miatt — az 1337-ben említett Villa Latina, wlgariter Olazi helységet. Itt tehát nem lehet kétségünk. Flamandokkal jött vallon lehetett a XIII. század elején az erdélyi németek között (Nagyszeb éntől délre) élő, birtokos úrrá emelkedő Latin János is, akinek fiai ugyan szász vitézek 1231-ben, unokája azonban 1257-ben Gianinus nevet viselt. Vallonnák vehető továbbá az 1277. évi erdélyi szász népmozgalom vezetője, a vízaknai Alard fia Gyan (Gaan, Geaninus, Gyaan) is. Ennek fia pedig ismét egy Alard volt (Comes Alardus, juvenis filius Gyaan de Vízakna), akinek 1295-ben Godym nevű birtokát említik.25 * * Ezek az etnikai viszonyok magyarázzák meg az erdélyi Wallendorf (magyar nevén az újkorban Aldorf, román népies nevén Aldorfu, majd hivatalos román nevén Aldorf), a Beszterce folyó melletti helység nevét is, A német—flamand elem közé települt vallon helység okleveles anyagunkban Villa Latina alakban többször előfordul. Maga is két településrészre, ill. plébániára oszlott, amelyek közül Alsóaldorf már a XVII. században beolvadt Besztercébe (annak délnyugati részén a legújabbkori Niederwallendorf városrész lett belőle), míg Felsöaldorfot csak legújabban csatolták Unirea néven Besztercéhez. 1295-ben Alsó-Waldorf szerepel (de inferiori Waldorf), amelynek lakói az említett év előtt két papjukat megölték. Az 1330-as évek pápai tizedjegyzéke ismételten szól a vallon telepes falu két plébániájáról: Hermannus plebanus de Waldorf Superiori (Felső-W.), Nycolaus plebanus de villa-Latina (Felső- W.), Johannas de Valdorf Inferiori (Alsó-W.), Tammo de Valdorf (Alsó-W.), Nycolaus de Valdorf Superiori (Felső-W.), Nycolaus de Valdorf (Felső-W.), Nycolaus de Waldorf (Felső-W.), Tammo de Inferiori Waldarf (Al:só-W.), Nycolaus de Waldorf (Felső- W.), de Waldorf Inferiori (Alsó-W.). A XV. században további névkombinációk fordulnak elő 1413/54: in superiori Latina (Felső-W.), 1453/56: Alsó-Waldorf, Felsewaldorf.28 A fentebb említett Latin János birtoka, Kozdfő (Cevezfey) határleírását Karácsonyi János a középkori Wallendorf névre visszamenő Volldorf hellyel azonosította. 25. E. DE BORCHGRAVE: op. cit. V.; F. ROUSSEAU: La Wallonie, Terre Romane 30; A. DE MEEÜS; Histoire des Belges (Paris 1958) 80.; F. ROUSSEAU: L’art mosan. 37—38. — A Leodvin-hagyomány levéltári adatát (Arch. Etat Liège, Obituaire du chapitre S. Lambert de Liège, fol. 107 v°) ANDRÉ JORIS bocsátotta rendelkezésemre. — szepesolaszira: G. FEJÉR: Codex Diplomaticus V. 2. 128 és SZENTPÉTERY I.—BORSA I.: Krit. jegyz. op. cit. 2428. sz. (1273), IPOLYI A.—NAGY I.—VÉGHELY D : Hazai Okmánytár VI. 338. sz. (1300)., F. KNAUZ: op. cit. II. 529. sz (1301), Anjou-kori Okmánytár II. 448. sz. (1331); C. L. DEDEK: op. cit. IH. 421. sz. (1337), G. FEJER: Codex Diplomaticus X. 4. 287—288. o. (1404); E. DE BORCHGRAVE: op. cit. 38, 42; SZALAY J.: Városaink, op. cit. 552—553. o.; SZALAY J—BAROTI L.: op. cit. 403.; MALYUSZ E.: A középkori magyar nemzetiségi... op. cit. 264, 281, 39». — Kétséges, hogy Szepesolaszira vonatkozik-e az 1243-ban és 1265-ben említett villa Olazy (Ollassy) de Tornaua (azonosítja Fejér és Kniezsa, tartózkodik az azonosítástól Szentpétery). Magam a Szepesolaszit és Tornavaolaszit azonosító oklevelet nem ismerek. Ugyanakkor a Zemplén megyei Olaszi környékén mint elválasztó határ 1347-ben Darnoupataka; fluvius Dorno fordul elő. A kérdés további kutatást igényel. G. FEJÉR: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis IV/1 (Budae, 1829) 278—279; SZENTPÉTERY I.: Krit. jegyz. op. Cit. 1/2. 742. SZ. ; KNIEZSA I.: Pseudorumänen in Pannonien und in den Nordkarpaten. Archivum Europae Centro- Orientalis n/l-l-2 (Bp. 1936) 128; Anjou Okmt. V. 72. sz. — Johannem Latinum inter Theutonicos Transiluànenses, ZIMMERMANN—WERNER: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. 15. sz. (1204), Johan Latini hospitis, ibid. I. 16. sz. (1206); SZENTPÉTERY I.: Krit. jegyz. op. cit. 1/2. 595. sz.; KARÁCSONYI J,: op. cit. 28; MALYUSZ E.: op. cit. 405. o. — Alard fia Gyanra ZIMMERMANN—WERNER : op. cit. I. 185, 206, 227, 270. sz.; AUNER M.: op. cit. 33; KARÁCSONYI J.: op. cit. 28; WENZEL G.: AUO V. 81. SZ. 60
