Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon
tájakról is érthetjük. Ebben a városban csak a várat sikerült megmenteni az odahúzódottaknak, amelyet a spanyol Simon ispán számszeríj jászokkal védelmezett. Székesfehérvárat viszont a tatárok nem tudták bevenni. A város körül már olvadozó mocsarak megakadályozták, hogy a tatár lovasok hozzáférkőzzenek a fehérvári vár falaihoz. Spalatoi Tamás, az ugyancsak kortárs történetíró (meghalt 1268) tartotta fenn, hogy Kajdán kán csak a külvárosi lakóépületeket tudta felégetni, magát a várost körülzárva tartotta. Ám az eléggé megerősített várost a legjobb latin védelem (optima Latinorum présidia) minden irányban őrizte hajítógépeivel (undique machinis tuebantur). így Kajdán elvonulásra kényszerült.15 A szász—flamand—vallon együttélésből adódik a szepességi ’szászok’ és ’latinok’ 1273-ban említett közös régi — egyházi viszonyokra is kiterjedő — kiváltsága. Ugyanezt jelzi a magyar anyakirálynő — pápai legátusi egyetértéssel — 1280. évi rendelkezése, ami szerint a jövőben a szepesi szászok és vallonok ne a ’szász szokás’ szerint fizessék a tizedet, azaz a tizenkettedik kévéket átengedve, hanem a magyarok és szlávok gyakorlata szerint. A rendelkezés jelzi, hogy a már régebben megtelepedett nyugatról jött földműves vagy iparűzése mellett földműves elemeket hogyan szorítják már rá a magyarok és szlovákok súlyosabb terheire, hogy tehát e tekintetben elmúlt a kedvezmények kora. A rendelkezésre az érintett etnikai csoportok vezetőrétege válaszol, ami épp az együttes beköltözés és együttélés bizonyítéka: Elias cornes Saxonum et Latinorum et consules ceterique Saxones et Latini de provincia Scepusiensi kötelezik magukat még 1280-ban az új szolgáltatási mód megtartására. A Szepésségben tehát lehet vallon kolóniáról beszélni. (De épp a szász és latin együttes szereplés miatt nem állhat meg, de Borchgrave felvetése, hogy a szepességi vallonok nem közvetlenül Németalföldről, hanem az Eger vidéki kolóniáról érkeztek volna. Az Egér-völgy ugyanis csak vallonokat jelent, magyar környezetben.) Az 1204. évi 24 falut felölelő egyházi szervezetben (Fraternitas Plebanarum XXIV. Regalium) a német helységek mellett, az alább tárgyalandó Szepesolaszin túl is vannak latin nevűek, kapcsolatuak: Durand és villa de S. Quirinio,16 Elfogadva a kölni évkönyv magyarországi ismereteinek alaposságát, mégis azzal a fenntartással kell élni, hogy a XIII. század közepén a magyarországi szóhasználat rájuk nem a ’Gallicus’ nevet alkalmazta. Az is látszik azonban a kát adatból, hogy a nyugati gallicusok egyértelműek azzal a fogalommal, amit Magyarországon akkor ’Latinus’ névvel jelöltek. Nagyrészt vallonokra gondolhatunk. A közápeurópai fogalmak ilyen értelmezésére bátorít egy 1270-i németországi oklevélben szereplő Latinus Henrik, Burchusen helység polgára, aki másik oklevélben mint Heinrich Walch, Purchusenből, szerepel.17 Sokkal nehezebb azonban az egyes személyek elbírálása, ha ilyen kettős jelölés nem fordul elő. Alig dönthető el pl. melyik etnikumba sorolható az 1231-ben említett és pénzle-15. F. SCHNEIDER: Ein Schreiben der Ungarn an die Kurie aus der letzten Zeit des Tatareneinfalles (2. Február 1242). Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsfor — sehung (1915) 66«—670; Rogeril Carmen Miserabile, SSRH 2 (1938) 585; SZALAY J.—BARÓTI L. ; op. clt. 290; FITZ J.: op. clt. 11, FITZ J.—CSÁSZÁR L —PAPP I.: op. cit. 140; Thomas Spalatensis archidiaconus; Historia Salonitarum A F. GOMBOS: Catalogus Fontium Historiae Hungaricae... m. 2223, 2241. 16. G. BEJÉR: Codex Diplomaticus V. 2, 128; SZENTPÉTERY I,—BORSA I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke H/2—3; Bp. 1961) 2428. sz.; E. DE BORCHGRAVE: op. cit. V. és 39, 42, 44. Itt Quirinus esetében a névadó szentnek azt a római katonai tribunust tarthatjuk, akit különösen Köln. Trier, Münster egyházaiban tiszteltek, tehát mintegy lotharingiai szent. A. SLEUMER: Kirchenlateinisches Wörterbuch. (Limburg a. d. Lahn 1926) 652. — Hiányosnak mondható a fentiek tükrében az olyan vizsgálódás, amely a vallon néptöredékek vagy egyes emberek magyarok közé bekerülését igyekezett tisztázni, mint MALYUSZ E.: A középkori magyar nemzetiségi politika. Századok (1939) 273. 17 K. D. HÜLLMANN: op. Cit. 236. 52
