Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

Ëonardi domo), s e Bonhardus (Bonard) mellett még Lostan. Németalföldi csoportjukhoz kapcsolható még ugyanott egy 1204. évi oklevél is, amelyet viszont az ottani Baldwin házában (in domo Baldwini) állítottak ki. Vallon telepesekhez, ill. kereskedőkhöz kapcsolható egy regensburgi utcanév: strata Latinorum (1268), azaz Wahlenstrasse, amelynek az egykori zsidónegyeddel szomszédos volta a boroszlói és budai topográfia megértéséhez is fontos párhuzam, s az oklevelekben még unter den Walken, inter Latinos, inter Gallicos fordul elő. Soest városjogában a hereditas Frisonum et Gallorum (frieseket és vallonokat értettek rajta) jelzi a nyugati elemek együttes betelepedését Németországba.2 Regensburg összekötő szerepe különösen jelentős volt, dunai forgalma miatt. A németalföldi Maestricht kereskedői a XIII. században Magyarországig jártak üzleti ügyeikben. De a gazdasági kapcsolatok mellett figyelembe veendők az egyháziak is, amelyek különösen Lotharingiában és 'azon keresztül erősek. A XII. században négy trieri érsek is vallon előkelő családokból eredt, közöttük a Falmagne családból való Arnulf prépostkanonok unokaöccse, Gottfried érsek (1124—27), a jelentős személyiség Hillin érsek és annak Walcourt családból származó utóda. A főpapok nem egyedül indultak az új Keletre, hanem hivatalnokok, lovagok, kereskedők, iparosok, földművesek kísérték őket országukból.3

A vallon problémával, ill. ’olasz’ szavunk vallon és északfrancia jelentésével — amely a felvetett kérdés egyik nyelvtörténeti sarkpontja — a magyar irodalomban többek között foglalkozott Szalay József, Karácsonyi János, Hóman Bálint, Auner Mihály, Bárczi Géza.4 Ők részben a városokra gondoltak, részben a falusias telepekre is felfigyeltek.

A társadalmi probléma abban áll, hogy az említett román nyelvű etnikumok milyen szerepet játszottak Közép-Európa, ezen belül Magyarország városfejlődésében: általában, együttesen jelentettek-e telepeseket (parasztokat, falusiakat), kézműveseket, kereskedőket (városlakókat), feudális katonaelemeket vagy éppen a telepített (ún. alapított) kalmár-városok egyik eredeti alkotóelemét. Meggyőződésem szerint az első feltételezés, szélesebb értelmezés több igazságot tartalmaz; ezt igazolják a településtörténeti adatok (városi és falusi telepeik). Ezek a problémák bonyolódnak azután azzal, hogy a vallon és itáliai elemek időben és jelentőségben párhuzamosan szerepeltek-e. Ezért fontos a vallonok betelepülése eredethagyományának elemzése. A magyarországi vallonok körében a XV. században élő és Belgiumban feljegyzett hagyomány szerint őseik a liégei fejedelemségből voltak valók és élelemhiány miatt hagyták el eredeti országukat, telepedtek meg Magyarországon. Az erre vonatkozó hagyomány azonban már a XV. századi magyarországi

2. K. DINKLAGE: Völkermarkt zwischen Abt und Herzog. Mitteilungen des Instituts iür österreichische Geschichtsforschung 67 (1959) 281, 285; a Baldwin flamand, Baudouin vallon nevekre W. FLEISCHER: Die deutschen Personennamen. Geschichte, Bildung und Bedeutung (Berlin 1964) 169; K. D. HÜLLMANN: Staedtewesen des Mittelalters. I (Bonn 1826) 236—237.

3. 1259. június 12-i kölni szabályozásban: „...insinuationem accepimus vestri oppidi mercatores ex prisca hac consuetudine habuisse, quod ultra Coloniam licite versus Hungáriám seu alias illarum orientalium partium civitates transire pro sua mercatione valeant.” G. PANHUYSEN: Studieën over Maestricht in de XIHe eeuw (Maestricht 1933) 148—149. Az adatot ANDRE JORIS, a liégei egyetem előadója bocsátotta lekötelező szívességgel rendelkezésemre; E. EWIG: Trier in Merowingerreich. Civitas, Stadt, Bistum (Trier 1954) 194; F. ROUSSEAU: La Walloine, op. cit. 29; F. ROUSSEAU: L’art mosan. 36—37.

4. SZALAY J.: Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században_ Századok (1880); KARÁCSONYI J.: Furmint. Magyar Nyelv (1906) 274; HÖMAN B.: A magyar városok az Árpádok korában (Bp. 1908); AUNER M. : Latinus. Századok (1916); KARÁCSONYI J.: A vallon-olaszok Erdélyben Magyar Nyelv (1925); BARCZI G.: A középkori vallon-magyar érintkezésekről. Századok (1937); SURANYI B__BÄRCZI G.—PAIS D.; Adatok a „Gallicus”-ok nemzeti hovatartozásának kérdéséhez. Magyar Nyelv (1957) 450—454: SZÉKELY GY.; Középkori idegen eredetű polgárságunk elnevezéséhez. Magyar Nyelv (1958) 100—103.

46