Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mezey László: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban
Vezetője a konventi lector, kinek megjelölése a hazai dómiskolákéval nagyjából egyező színvonalra mutat. 107 helyen volt a fehérvári kereszteskonventnek hosszabb-rövid ebb ideig fekvősége. Nagyságuk igen váltakozó volt, többségükben egy néhány ekealja, néhány Iszáz holdas részbirtok. Birtokviszonyaik megfeleltek a lovagrendek általános birtoklási képének, mely inkább kis részbirtokok tömegét mutatja, összefüggő, nagy uradalmak nélkül. Ennek megfelelően alakult a birtokkezelés is.74 75 Egy nagyobb, vggy itöbb kisebb birtokot egy-egy lovagra bíztak (commendáltak). A commendator kezelte ezután a birtokot a tulajdonos konvent nevében, évenként terményben, vagy pénzben (számolva el. Az elszámolás neve responsio volt. Mivel az egész rend jövedelmeit („ad partes ultramarinas” (a Földközi tenger keleti térségében) folyó hadivállalkozások támogatására kellett felhasználni, a részben romló termények szállítása helyett, előtérbe került már a 12. században az árunak pénzzé alakítása. így léptek a lovagrendek, elsősorban a templomosok, Európa első bankárainak sorába. (A francia királyság pénzügyeinek kezelését a párizsi Temple kincstára látta el.) Hatalmas pénzügyietek lebonyolítására vállalkozhatnak a lovagrendek. E nagystílű pénzgazdálkodásból, mely a korábbi középkor monasztikus hitelnyújtási formái helyébe lépett — Valami Magyarországra is jutott. II. Endre így vett fel jelentős kölcsönt a magyar lovagrendi tartományból. A középkori Fehérvár mozgalmas életében István király monostora és ispotálya tehát hatalmas birtokkomplexumának jószágigazgatási központjaként, de mint a város hiteléletének egyik korai intézménye is említést érdemel. A birtokok egyike-másika (Csurgó, Üjudvar, Dada) bizonyos önállóságra és praeceptoratusi rangra emelkedett. Jelentőségében egyik sem szárnyalta túl a fehérvári konventet, melynek még joghatósági helyzetéről kell egy-két szót mondani. A János-lovagrend egészében ki volt véve a püspöki joghatóság alól.78 Ez azonban csak passzív exemptio volt, joghatóság gyakorlását még nem jelentette. Az aktív exempciót Esztergom érseki széke alá vetettsége biztosította a konv'entnek. Ennek megfelelően a konvent — nyilván a perjel útján — csaknem püspöki (quasiepiscopalis) joghatóságot gyakorolt saját egyházai, s azok papsága fölött. E három intézmény: királyi bazilika, ősrégi keresztelő egyház és johannita (ispotály három joghatósági területre osztotta a régi Alhat. Az első fölött a pápa és nevében a prépost, a második felett a veszprémi püspök és alája rendelve a plébános, ia harmadik az esztergomi érsek alatt állva a praeceptor és perjel rendes hatóságát találjuk. Legnagyobbrészt a királyi város területén állt még több templom, és-kolostor. A joghatósági helyzet a mi szemünknek túl színes volta a középkori Fehérvár életét nem zavarhatta komolyan. Az immunitások és exemptiok, a maguk változatosságával a király sírja, mint fő kultuszhely által erősen összetartva, mintha a sokféleségben erejét meglelő országot példázták volna. A Boldogasszony-monostor káptalana, a (polgárság vallásos életét szolgáló ecclesia katholiké, s a harcias és művelt jános- Vitézek — mint egy francia történész mondta: a kard és pénz lovagjai — a kolduló'szerzetesek kolostorainak lakói, műveltségükkel, melyet Orleans, Paris, Bologna és knég messzebb Rhodos tápláltak, szolgálták az országot. Egész Európából nyerte inspirációit e középkori Fehérvár klerikus kultúrája, mely a középszerűséget nem kedvelte. Építészetben, irodalomban, zenében, jogi és gazdasági kultúrában Európa 74. E vonatkozásokat tárgyalta: MEZEY L.: A pécsi egyetemalapítás előzményeihez (A deákság és hiteleshely kezdeteihez). Jubileumi tanulmányok I (Pécs 1967) 80—81. — 1. az irodalmat olt. 75. G. SCHREIBER: Kurie und Kloster im 12. Jahrhundert II (Stuttgart 1911) 302—304. 33
