Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Mezey László: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban

érseki joghatóság alatt álló bazilikát mind nagyobb tömegben látogató, István és Imre sírjához zarándoklók sokasága számára akarta az ispotálytartás, a hospitalitás szolgálatait biztosítani.60 Ezt a gondolatát fogadta el a kijevi hercegnőből lett magyar királyné, Eufrozina, aki egy jeruzsálemi zarándoklás alkalmából maga is részesedett a fegyverrel, orvoslással, papi munkával egyaránt szolgáló ispotályo-sok jótéteményeiben.

Reissig Elemér még azon a véleményen volt, hogy a fehérvári jánosrendi lovagház erős versenytársa volt az esztergomi főkonventnek, majd azt túl is szárnyalta. Azonban az esztergomi szentkirályi keresztesek nem voltak johanniták, hanem önálló ispotályos-kanonokrendi kongregációként jöttek létre és léteztek a 16. századig. A ruháján keresztet viselő minden fajta szerzetesre állt a crucifer megjelölés, — tehát a johannitákra egyaránt — s ebből alakult ki a 18. sz. óta szakadatlan félreértés. Így tehát a fehérvári István király lovagház volt a jánosvitézek rendjének belső magyarországi főkonventje,61 mint látszik kezdettől fogva.

Élén a parancsnok (praeceptor) állott, aki mindig lovag volt, míg a rend paptagjainak tevékenységét a perjel irányította közvetlenül.62 A lovagok és papok aránya legalább a 14. sz.-ban és azután az utóbbiak javára változott meg nálunk is, mint erre már Patek Ferenc figyelmeztetett.63 64 65 1373 táján a prágai főegyházmegye johannita házaiban a tagok megoszlása lovag- és papszerzetek között a következő: Prága: 9 lovag, 15 miséspap, 1 diakónus, 1 szubdiakonus, 2 akolitus = 19 klerikus. Duba: 5 lovag, 5 presbiter (prior az élükön). Ploskovice: 5 :1, Manietin: 3 :3, Strakowice: 11 presbiter, 1 diákonus, 1 szubdiákonus, 4 miles.6* Nagyjából hasonló lehetett a helyzet Fehérvárott is.

A konvent praeceptorai és perjelei a 13. században — amennyiben a nevek68 álapján megítélhetni lehet — legalább részben nem magyarok. Rembald (1238), Pontius (1259), Hugo a Monte Claro (1274), Balduinus (1375) ipraeceptorok, Tecelin (1259), Argelinus (1274), Vilmos (1275) prior és custos bizonyára idegenek (franciák v. olaszok) voltak. Magyarok családnévvel csak Bebek Imre praeceptor a később vránai tartományi-perjel (1372) idejéből tűnnek fel. Mellőzhető a kérdés — aminek lovagszerzetesek esetében amúgy is kisebb a jelentősége — hogy a magyarok, akik Bebektől kezdve mindvégig már kizárólagosan szerepelnek, commendatorok voltak-e? bár egyik-másikról (Guthy-Országh János szávaszentdemeteri várnagy 1451, Czudar Sándor egri kanonok) megállapítható.

A konvent tagjai azonban már csak azért is nem.es származásúak voltak, mert csak ilyeneket lehetett lovaggá ütni.66 A Fehérvárhoz közelebb eső vidékek nemes családjainak (Simontornyai, Rosos, Szabady) sarjairól feltételezhetjük, hogy a konventben nevelkedtek. A pap konventtagok származási helyének megjelölései Csurgói, Bonyhai, Faddi, Bölcskei, sőt távolabbról Kenderesi, Mezőkövesdi, utalhatnak köznemesi, vagy akár jobbágyi származásra, míg Fehérvári Péter lektorban fehérvári ‘polgárfiút sejthetünk.67

60. A hospitalitásról: G SCHREIBER; Byzantinisches und abendländisches Hospital-Gemeinschaften des Mittelalters. (Münster/W. 1948) 21—30.

61. REISSIG E. : op. cit. 101; F. KNAUZ: Monumenta Eccl. Strigon. I, (Srigon. 1678). A magyar — szlavón tartomány feje a vránai perjel volt: G. PRAY: Dissertatio critica de Prioratu Auramae... Viennae 1773.

62. H. HELYOT: Histoire des ordres religieux et militaires ni, (Paris 1715) 70—71.

63 Századok 54 (1925—26) 217—218.

64. V. NOVOTNY: Inquisitio domomm Hospitalis S. Johannis Hierosolimitani per Pragensem Archidioecesim. Historicky Archiv Ceské Akademie... 10 (Praha 1901).

65. REISSIG É. : op. cit. 132—135.

66. A. ZAK: Österreichisches Klosterbuch (Wien 1912) 15.

67. REISSIG E.: op. cit. 136—137.

31