Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai

a fönt említett tizenkét koronázási rendben szereplő „Domine, salvum fac” responsoriumnak nálunk az „Ecce odor” kezdetű antifona felel meg.36 37 * 39 40 41

Ügy látszik azonban, hogy az első századokban más koronázási rendek — sőt elsősorban talán csak unctio-s szertartások? — is használtattak, természetesen a később általános zenei rendtől is eltérve. Salamon 1058-as koronázásánál például az ad okot Béla herceg haragjára, hogy a koronázásnál „ex more" énekelt ószövetségi éneket — „illud ïsraeliticum” —: „Esto Dominus fratrum tuorum”, lefordítják neki, s ebből megérti, hogy „Salamon infantulus sibi dominus constitueretur”V1 Ezt a responsoriumot Bartoniek szerint a — föltehetően az angolszász hercegek által behozott — Ethelred-ordó tartalmazza.33

De éppen, mert láttuk, hogy a XV. századi koronázási rendet nem tekinthetjük minden szempontból érvényesnek az Árpádházi királyok koronázásának idejére is, a koronázási szertartásnak még egy, később elhalványodott zenei eseményére is gyanakodhatunk Hartvicknak a következő kifejezése mögött: „praesulibus cum clero, comitibus cum populo laudes congruas acclamantibus...”3!l Zápolya koronázásánál Verbőci kérdésére: akarjátok-e, hogy megkoronázzuk Jánost, tétova kiabálás a válasz.4*) Korábban a XV. századi Pontificale ugyanezen a helyen acclamatio-s formát ír elő: az érsek kérdésére a körülállóknak ’fiat, fiat, amen’ felkiáltást kell énekelni.11 Tudjuk azonban, hogy az ordóban szereplő könyörgő litánia, a jogi jellegű acclamatio és az ünnepi Te Deum himnusz korábban élt szerte Európában és a magyar királyság területén egy egyetlen, hármas arculatú, zeneileg formált műfajban is: a Laudes Regiae műfajában.42 43 Ha Hartvick valóban erre céloz, s más Árpádkori forrásokban is így kellene értelmeznünk egy-egy frázist,13 úgy a koronázási szertartásban Fehérváron is felcsendülhettek —* talán a nép bevonásával — e műfajnak monumentális recitativók

Az énekrend fölvázolása után röviden felelnünk kell arra is, hogy miképpen juthatott kifejezésre előadásuk során a király jelenlétében, vagy éppen koronázásakor tartott szertartási rend fokozottabb ünnepélyessége?44 Eltekintve a kórus teljes létszámától — sőt bizonyára kiegészült a királlyal jött zenészekkel is — elsősorban a tropus-ok és más betoldások, azután a több szólamú éneknek és a hangszereknek fokozottabb használatára kell gondolnunk. Ami a tropus-okat illeti, most csak annyit

36. Introeuntes autem precedentes clerici decantent: „Ecce odor filii mei cum ps. Domine in virtute tua usque ad introitum chori.” (Pont. Strigi.) A fent említett ordákban e helyen: Domine, salvum fac regem.

37. „Cum autem in coronatione Salomonis cantarent: esto dominus fratrum tuorum, et hoc per interpretem Belae duci innotuisset, quod Salomon infantulus sibi dominus constitueretur, graviter est indignatus.’* (Bécsi Képes Krónika. SSRH I, 352. cf. Chron. Mügeln 31, ibid. II, 171—2. és Bonfini II, 2.)

S8. BARTONIEK E.: A magyar királykoronázások története. (Bp.) 34. (Bár az Esto dominus — szöveg az Ecce odor böjti responsoriumnak is repetendája, de a koronázások rendjében ez utóbbi mindig, mint antiphona szerepel.)

39. Leg. HartV. SSRH II, 384.

40. SZERÉMI GY.: C. 29. op. cit. c. 29.

41. A király Ígéretei után a népet kérdezi az érsek, akarja-e magát alávetni e fejedelemnek, „tunc ergo a circumstante clero et populo unanimiter cantatur: fiat, amen”.

42. E. EICHMANN: op. cit. 96—101. Jogi szerepéről E. Kantorowicz: Laudes Regiae 76—89.

43. Salamon királyságának helyreállítását elmondó Bonfini szerint „Salomonen regem pronunciant et exclamant . . . Restitutionem hanc sacris solemnibus, magnis plausibus et faustis acclamationibus celebrarunt.” (Bonf. II. 3.) „Regem autem Salomonem in paterno solio glorie coronatus cum assensu et clamatione totius Hungáriáé sedere fecit.” (Bécsi Képes Krónika, SSRH I, 361.)

44. Hiszen a király jelenlétében a különben tartózkodó pálos liturgia is jelentékeny engedményeket tesz. Pl. Nagycsütörtökön: „processionem ... secundum morem omnium religiosorum non facimus ... sed cum regem vel aliquem magnatem in claustro nostro contingeret officio matutinali interessé tunc secundum consuetudinem patrie processio fiat...”

220