Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Nagy Lajos: Székesfehérvár későközépkori topográfiája
Mindkét feltételezést eí kell utasítanunk. Nemcsak azért, mert ilyen mértékű változtatásra Magyarországon példát nem tudunk, hanem mert olyan török régészeti, építészeti lelet sem került sehol elő, amely ezt igazolná. Viszont ismerve a törökök magyarországi építészeti tevékenységét, kizártnak tartjuk, hogy csak Székesfehérváron hajtottak volna végre ilyen radikális változást, jóllehet — csak budai és pesti párhuzamra utalva — a többször és jobban elpusztított budai Vízivárosban vagy Pesten sem történt ilyen változtatás. A keleti hangulatú magyarországi török városok csak a mesélőkedvüket zabolátlanul szabadjára engedő, dús fantáziájú török utazók útleírásaiban találhatók, a valóságban nem léteztek. A városképen a törökök, ha változtattak, az csak külső jelekben nyilvánult meg, nagyobb építkezéseik kizárólag fürdők és templomok (de ezek is inkább átalakítások) voltak, a városszerkezethez nem nyúltak. A török uralom változtatás nélkül őrizte meg a későközépkori települési szerkezetet, s ez fentmaradt az 1688. évi visszafoglaló ostrom után is, még évtizedekig. Csak a XVIII. századi, a hagyományokat semmibe vevő nagy építkezések során tűntek el. A prépostságtól északra és délre fekvő két településrészben nem nehéz felismernünk azt a két váralj i települést, amely Kralovánszky Alán kutatásai és feltételezései szerint15 előbb a fejedelmi szálláshely, majd a prépostság mellett alakult ki, a város keleti — a legjobb természeti védelemmel rendelkező — területén. Későbbi ezeknél, s minden valószínűség szerint összefüggésbe hozható a polgároknak (a latinoknak) a tatárjárás után, 1249-ben a budai külvárosból a várba történt áttelepítésével'16 a város másik két települési része: a királyi szálláshelyről északra levő, valamint a plébánia templomtól délre, a volt fejedelmi szálláshely területén s mellett keletkezett település. A XVII. századvégi telekkönyvi adatok világosan bizonyítják, hogy a mai Csók István utca, Arany János utca mindkét oldalán és a Kossuth utcának a püspöki székesegyháztól délre eső szakaszán a telekek szabályos kimérés eredményei, s ha méreteltérések — telekszélességeknél — előfordulnak is, nem számottevőek és valószínűleg sokkal kevésbé későbbi változtatások, inkább a terepviszonyok következményei. Azt a kínálkozó ellenvetést, hogy vajon nem a XVII. század végi vagy XVIII. század eleji rendezések eredménye-e ez a szabályosság, más városok párhuzamaival cáfolni tudjuk. Budán és Pesten az utóbbi évek régészeti és történeti kutatásai során ez már bebizonyosodott17 és nyilvánvalónak tartjuk, hogy ha Székesfehérváron is sor kerülhet alapos várostörténeti-régészeti kutatásra, olyanra, amely nemcsak egyes objektumok kérdéseit kívánja megoldani, hanem a városszerkezet kérdéseit is, az előkerülő adatok ezt a megállapítást nem cáfolni, hanem erősíteni fogják, mind ezen a településrészen, mind a mai Jókai és Zalka Máté utcában, ahol a topográfiai vizsgálódás során hasonló jelenséggel találkozunk. Az utcák neveit sem a XVII. század végi, sem a XVIII. század eleji telekösszeírásokban, telekkönyvekben nem tüntették fel, csupán Bástya utcát, illetve utcákat, a városfalhoz vezető kis közöket említenek. A későbbi forrásokból ismert utca elnevezések már az új berendezkedés eredményei és semmi kapcsolatuk nincs azokkal az elnevezésekkel, amelyekkel törökkori vagy középkori forrásokban találkozunk. Fügedi Erik a fennmaradt okleveles adatok alapján hat középkori — XIV—XVI. századi — utcanevet sorolt fel, de ebből csupán hármat tudott azonosítani mai utcával vagy térrel.18 A Vicus Sancti Petri a mai Arany János utcával azonos, a Theatrum 15. KRALOVANSZKY A.: Székesfehérvár X—XI. századi településtörténeti kérdései. Székesfehérvár évszázadai I. 42. 16. FÜGEDI E.: op. Cit. 39. 17. Lásd 2. jegyzet, és LÖCSY E. : Középkori telekviszonyok a budai vámegyedben. Budapest Régiségei 21 (1864). 18. FÜGEDI E. : Székesfehérvár középkori alaprajza és a polgárság kezdetei Magyarországon. Településtudományi Közlemények 20 (1967) 44—45. 206
