Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Nagy Lajos: Székesfehérvár későközépkori topográfiája
alaprajzán, telekhálózatán lényegesebb változtatás nem történt. Az 1688. évi telekösszeírások adatainak térképen való rögzítésére a telekméretek hiánya miatt nincs lehetőség. 1712-ben a telkek számbavételét a palotai kapunál kezdték el és haladtak észak felé a mai Jókai utca nyugati oldalán, majd a városfal fordulását követve a mai Ady Endre utca és a Basa utca vonalában kelet felé. A régi budai kapunál levő telkeknél dél felé fordulva került sor a mai Március 15-e utca és a Bástya utca közötti telkek, majd a prépostság területének északi oldalához tapadó telkek összeírására. A prépostság területe után folytatták az összeírást dél felé a mai Kossuth utca vonalában, a városfalig kifutó telkekkel, a déli nagy rondelláig, s itt fordultak észak felé ismét a városfal nyugati szakaszához dűlő telkek összeírására, a mai Csók István utca vonalában, a Palotai kapuig. Ezután kerültek sorra a mai Jókai utca és a Zalka Máté utca közötti telkek, majd a Ferencesek, a Zalka Máté utca keleti, az Ady Endre utca déli, a Március 15-e utca nyugati oldala. Innen ismét a prépostságtól délre eső részre mentek át, a mai Szabadság tér, Kossuth utca, Táncsics utca (közben a Vasvári Pál utca) által határolt területen levő telkek összeírására, majd folytatták a sort dél felé a Kossuth utca nyugati, s a karmeliták nagy telkénél északra fordulva az Arany János utca keleti oldalán, a városházáig, s itt a szomszédban levő Vánosi-háznál délre fordulva ismét a Csók István utca keleti oldalán végig, s fejezték be. A török uralom alól felszabadult városok összeírásainak az értékelésekor igen fontos az összeírások irányának a pontos megállapítása. Az irányt a használható, értékelhető, értékesíthető ingatlanok alapján határozták meg az összeírok, célszerűen járván végig az utcákat, a telkeket arról az oldalról jegyezvén fel, ahol használható épületeket találtak. Az 1712. évi felmérés, telekkönyvezés nyomán térképen rögzíthető terület, illetve települési szerkezet, települési sűrűség megfelel a XVI. század eleji állapotnak. Azt eddig is tudtuk, hogy a város mai utcahálózata a középkori állapotot őrizte meg, hogy kisebb szabályozások ellenére a mai utcák vonala általában azonos a középkoriakéval.13 Ugyanezt állíthatjuk a XVII. század végi és a XVIII. század eleji telekformákról is. Telekformák alapján a város legrégebbi települési magjának, vagy legalábbis egy olyan települési gócnak, amely régiségét — nyilvánvalóan állandó lakottsága és szilárd építésmódja következtében — évszázadokig fenntartotta, a prépostságtól északra levő részt, a mai Lakatos, Bástya és Basa utcák környékét kell tekintenünk. Ez a rész alaprajzi elrendezésével, kusza, de kuszaságával is célszerűséget sugalló telekhálózatával elüt a város egyéb részeinek alaprajzi elrendezésétől, miként az a — kisebb — települési egység is, amely a prépostságtól délre található, a mai Kossuth és Táncsics utcák, illetve a városfal között. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy vajon e településrészek kuszasága nem egy (a török uralom alatt végrehajtott) városrendezésnek az eredménye-e, hiszen e településrészek szinte sikátorszerű kis utcácskái emlékeztetnek a keleti városok kusza elrendezésű üzleti negyedeire, s a székesfehérvári telekkönyvek vizsgálata során éppen erről a területről került elő adat török építészre, kőművesre, egy bizonyos Török Péterre, akinek a háza a prépostság mellett állott és ugyanő bírta azt még a török időkben is.14 S ha városrendezést a török uralom idején túlzásnak tartunk is feltételezni, vajon nem kell-e arra gondolni, különös tekintettel az 1602. évi ostromra, amikor a várost a még épülőfélben levő monostorbástya (tehát kelet) felől is érte pusztító támadás, hogy a nagy mértékű háborús rongálódások miatt a korábbi telekhálózatot az újjáépítés során nem vehették már figyelembe? 13. FITZ J.: A középkori Székesfehérvár. IKM Közi. B. 11 (1957) 14. 14. SzL. Liber fundi I mus, No 45. „Petrus Tőrök Türchischer Mauer... erwehntes Haus noch von Türckhens zeithen her besizen.” 203
