Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Gedai István: Székesfehérvár közép- és török-kori pénzleletei
Gedai István SZÉKESFEHÉRVÁR KÖZÉP- ÉS TÖRÖKKORI PÉNZLELETEI A történeti tudományágak szoros összeforrottságának eredményeképpen jut szóhoz Alba Regia évről évre megrendezendő tudományos ülésszakán a pénztörténet. A pénztörténet kutatási területéhez tartozik a történelem, elsősorban a gazdaságtörténet minden pénzügyi kérdése. Módszertanilag elsődleges forrásként kezeli a közvetlen anyagot, a leleteket — ennyiben régészet, ám a specialitások egész sora különíti el tőle — vizsgálja egyedi tulajdonságait, zárt leletek esetében pedig az egymásközötti összefüggéseket. Szintetikus munkánál azonban természetesen az elsődlegesség nem jelent kizárólagosságot. Ebben az előadásunkban csupán Székesfehérvárnak és Fejér megyének leleteit kívánjuk ismertetni, annak pénzforgalmát, illetve a város és megye helyzetét a Kárpátmedencében, s a középkori Magyarország általános pénzforgalmában, s utalni a leletekből levonható gazdaságtörténeti kérdésekre, elsősorban külkereskedelmi irányokra. Ezzel nem akarunk tételt állítani külkereskedelmünk egészéről, nem jelenti azt, hogy ezzel önmagában kívánunk egy lényeges gazdaságtörténeti kérdést megoldani, de jelezni, hogy annak minden lényeges részében a pénztörténet szerepet játszik. A jelenlegi ülésszak a törökkor történetével foglalkozik, a mi feladatunk azonban az egész középkor pénzforgalmának vázolása, vagyis nem időben, hanem témában szorítva szűk korlátok közé. Ha a pénzforgalom tisztázásának forrásanyagául az éremleleteket vesszük, a kezdet a X. századra nyúlik vissza. A Kárpátmedence X. századi éremanyagában bizánci aranyakat, arab dirhemeket és nyugaterópai dénárokat találunk. Ezek sírleletekből származnak, átfúrva, valószínűleg ruhadíszül, pénzjellegétől megfosztva használták, pénzforgalomra tehát nem utalnak. Ilyen pénzeket találunk a megyében is a Székesfehérvár környéki,1 valamint a szabadbattyáni temetőkben.1 1 2 3 4 Az István alatt meginduló önálló magyar pénzverés emlékeinek, István denárainak elterjedése azonban jogosulttá teszi a kérdést: miért volt szükség önálló pénzre, ha nem volt pénzforgalom? István csupán királyi hatalmát akarta fitogtatni a meginduló pénzveréssel? vagy voltak gazdasági okai, mint az ezüstkivitel gazdaságosabb formája? ez esetben azonban mivel magyarázható a XI. századi magyar dénárok belföldi elterjedése és annak pénzként való használata? Szerintünk némi pénzforgalommal számolni kell a X. században, s ennek fokozódó intenzitása vezette a királyt az önálló pénzverés megindítására, ami új, minőségileg magasabb fokozatot jelentett. Istvánnak és közvetlen utódainak pénzei általánosak voltak az egész országban, Fejér megyéből sírleletből, Székesfehérvárról a maroshegyi3 4 és az Attila utcai temetőkből,1 Csákberényből,5 Du1. L. Huszár: Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im mittleren Donaubecken. Acta Arch. Hung. 5 (1955) 99. 2. L. Huszár: op. cit. 95. 3. Arch. Ért. (1914) 60. — Fejérmegyei Múzeumok Jelentése (1913) 12, 13, 14. — Num. Közi. XIII. (1914) 72. — Székesfehérvári István Király Múzeum. (Továbbiakban: IKM) 1913/694, 605, 632. ltsz. 4. IKM 1934/399. ltsz. 191
