Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája
egy erőteljes alapozás, mely az itt megtörő kerítésfalhoz aligha tartozhatott, s középkorinak, a kápolna többi alapfalával egyneműnek látszik. Ez esetben nem lehetetlen, hogy valamilyen nyugati zárófalhoz tartozott. Közte és a bazilika szentélye közt, ahol igen sok sírt tártak fel, tényleg nem is került elő alapfal.5 Mindezek a megfigyelések amellett látszanak szólni, hogy a kápolna önállóan, a bazilika épületétől függetlenül emelkedett annak keleti zárása mögött, úgy, amint ezt kutatóink hagyományosan feltételezték. Kérdés most már, hogyan egyeztethetjük össze mindezt a források meglehetősen egyértelműnek látszó közléseivel. A Mátyás életében és halála után keletkezett források egybehangzóan a bazilika bővítéséről szólnak, s említik azt is, hogy ez a bővítés, mely szépségében meghaladta az egész templomot, befejezetlen maradt. A temetkezés helyéül szolgáló kápolna azonban lényegében, építészetileg elkészülhetett, mert főleg kőboltozatairól emlékeznek meg a legnagyobb csodálattal.6 A díszítés munkái húzódhattak el, s valószínűleg Tubero jegyzi fel a király végleges eltemetésének fő akadályát, megemlítve, hogy „síremléke nem lévén befejezve” (monimento nondum perfecto) temették ideiglenes helyre. A sacellum szó éppúgy vonatkozhat önálló kápolnára is, mint a bazilika tágabb értelemben vett, a papság számára elkülönített kórusára; a „magna ara” kifejezés pedig inkább nagy — és nem fő-----oltárt jelenthet, mint pars pro toto-ként szentélyt. Mátyást először alighanem a templomszentélyen kívül, a bazilika főhajójában: „in media basilica” temették el, s csak utóbb vitték testét az általa alapított épületbe, mely mint a bazilika része szerepelhetett, akkor is, ha azzal szorosabb térbeli vagy építészeti kapcsolata nem volt. Bonfini szerint elsőnek az itteni nagy oltárt alapította, s ezt érhetjük szó szerint is, hiszen az oltáralapítás valóban legfőbb jogi mozzanata a kápolna alapításának. Mindez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy az új oltárt a régi, a kápolnát a szentély helyett alapította volna. Ugyanúgy, Bonfininak azt a kijelentését, hogy először ezt a kápolnát alapította, szintén nem kell feltétlenül érvként elfogadnunk amellett, hogy valóban egy új, nagyszabású szentélyrész első téregysége lett volna, sejtetheti ez a passzus a nagyszabású építkezés méltó, királyi koncepcióját is. Nem kivételes eset, ha Mátyás építkezéseit olyan kétértelmű kifejezésekkel írja le Bonfini, amelyek úgy is érthetők, hogy elődei művét tulajdonképpen ő folytatta. Mindenesetre bizonyos, hogy nem ez az első lépés, mert mielőtt az építkezésekről értesülnénk, tudunk már 1483-ban tetőfedési munkákról,7 s maga Bonfini is utal helyreállítási munkálatokra.8 Bonfini hangsúlyozza, hogy a királyi kápolna apszissal „in convexa abside” zárult, s ez is párhuzamként szolgál a többi apszisos melléképítményhez. Ezek mindegyike királyi temetkezőhely lehetett. Királyi sírhelyeket sejthetünk a déli oldalon legalábbis az egyik románkori kápolnában, s poligonálisan záródott Nagy Lajos sírkápolnája is.9 * E vonás olyan jelentőséggel bírhatott, mely egyértelmű a szent királyok sírkápolnáira való gyakori hivatkozással. Angeli Pecchinoli 1489-i jelentése szerint Mátyás „királyi pompájú” munkát végeztetett a bazilikán,16 s ez a jelző is ráillik a magánkápolnaként felépített hátsó kórusra, az önálló kápolnára, már egyedül azért is, mert nyújtott formájával, osztatlan terével, feltehetően ágas ablakaival a gótikus palotakápolna-típus klasszikus alaprajzi megoldását követi. Mátyás uralkodása alatt és körében keletkezett 5. Az István Király Múzeumban őrzött ásatási fényképek alapján. 6. BONFINI: „Opus artificiose testudinis ac eminentissime...” Rerum Hungaricarum Decades. Dec. IV. Lib vn. — TUBERO: „testudo lapidea, miro artificio, impensis Matthiae... constructa est...6 Schwandtner: Scriptores II. 160. 1. BALOGH J.: OP. cit. 17®. 8. „totam enim (t. i. basilicam) non modo instaurare, sed multo prestantiorem efficere conabatur...” BONFINI: op. cit. 4. V. Ö.: 16. jegyzet. 10.........quam (t. i. ecclesiam) regio apparatu instaurari parat.” BALOGH J. : op. cit. 179, 172
