Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei

intitulatio formulája nem volt merev, csak annyit tekintettek szabálynak, hogy itt nem kell megnevezni a bírót. A leggyakoribb: Judex, jurati, ceterique cives civitatis Albe Regalis.59 A szöveg az első fennmaradt missilis-eken (1447 és 1450)60 salutatioval kezdődik, 1453-tól kezdve azonban kivétel nélkül megszólítás vezeti be (Prudentes . . ,)61 A dátumban mindig megadják — ellentétben a két másik oklevéltípussal — a kelet helyét, Álba vagy Alba Regalis formában. A fehérvári tanács városkönyveket is vezetett. Városkönyvkivonat maradt fenn 1394-ből,62 amely tanácsi határozatot tartalmazott.

Fehérvár középkori címere

Beszélnünk kell még a város középkori címeréről. Nevezhetjük-e a városi pecséteken látható háromtornyú várat Székesfehérvár címerének és ha igen, a XIII. századi nagypecsét vagy a XV. századi kispecsét ábrázolása a címerkép? A nehézséget az okozza, hogy egyik pecséten sincs a vár pajzsba foglalva. Ennek ellenére úgy hisszük, hogy nem férhet kétség ahhoz, hogy címerképnek tekintsük. Az irodalom is — pl. Kumorovitz63 — elismeri a pajzsba nem foglalt címerképek címer jellegét. Analógiák is ezt az értelmezést támasztják alá. Mint ismeretes, Budának a tatárjárás előtti időre visszamenő (akkor még Pest használta) nagypecsétjének hátlapja szintén háromtornyú várat ábrázol. Ez a Főváros XV. századi kispecsétjén már pajzsba van foglalva, sőt később kőbe is vésték címer formában. I. János király 1533-as címer bővítő levelében már a város ősi címerének nevezte.64 Hasonló a helyzet Pest későbbi (XV. sz. eleje?) nagypecsétjével. Ez egytornyú várat ábrázol, amely nincs pajzsba foglalva. A század végéről származó kispecséten azonban a várat már pajzsba helyezték és ezt a várábrázolásos címerpajzsot vésette a polgárság 1507-ben a Belvárosi Plébániatemplomban ma is látható pasztoforiumra „Arma inclytae civitatis regalis Pesthiensis” felirattal, tehát valóban címernek nevezve.65

Ügy hisszük egyéb analógiára nincs is szükség: a városi pecsétek képét — mégha nem is foglalták eredetileg címerpajzsba — a XV. századtól igazolhatóan címernek tekintették.66 A budai analógia alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a címernek ugyan mindig azonos dolgot — Buda és Fehérvár esetében háromtornyú várat —

59. Pozsony v. lt. 4392. sz. (Az eredeti új jelzete: 2922.) — Sopron v. lt. Dl. 1983, 2083:

60. Pozsony v. lt. 1309. sz. (Az eredeti új jelzete: 2922.) — Sopron v. lt. Dl. 1161.

61. Pozsony v. lt. 4392. sz. (Az eredeti új jelzete: 2220.) — Sopron v. lt. Dl, 1494, 1983, 2083 és az 58. jegyzetben idézett oklevél.

62. Zsigmond-kori Oklevéltár. I. 3762. sz.

63. KUMOROVITZ L. B.: Az authentikus pecsét, op. cit. 56. és uo. 16. j.

64. Kiadta: PODHRADSZKY J.: Cuspinianus János beszéde. Budának s véle Magyar országnak ezer ötszáz negyven esztendőben lett romlása emlékezetére és harmad századára kiadta... (Buda 1841) 78—84. — Buda pecsétjeire, kőcímerére 1. KUBINYI A.: Buda város... op, cit. 128—30.

65. A kispecsét képe: K. LIND: op. cit. XXX. p. 7. ábra. — A pasztoforiumra: NÉMETHY L.: A pesti főtemplom története I (Bp. 1890) 83.

66. V. ö. még DARVASY M. : Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Palaestra Calasanctiana 39. sz. (Bp. 1942) különösen 9. skk. 48. skk. •— A heraldikai és városi heraldikai irodalom általában azt állítja, hogy a pajzsba még nem foglalt pecsétképet helyezték pajzsba, majd színekkel látták el, és így már vitán felül címernek tekintették. V. c. pl. J. LOUDA: Europäische Städtewappen (H. n. 1969) 12. [Különben Székesfehérvár címerével is foglalkozik : Korát a XIV. századra helyezi: op. cit. 232. o. 278. sz.] — Wappenfibel. Handbuch der Heraldik. 16. verbesserte und erweiterte Auflage (Neustadt an der Aisch, 1970) 164: „Die meisten altüberlieferten Ortswappen sind aus Siegelbildern entstanden, die kurzerhand durch Unterbringung in einem Schilde zu Wappen wurden, wobei die Festlegung von Farben den entscheidenden Schritt vom Siegelbild zum Wappen kennzeichnete.” —■ Ezzel szemben J. NOVAK: Slovenské mestské a obecné erby. (Bratislava 1967) 24. skk. a pecsétábrázolásokat még csak városi szimbólumoknak tekinti.

163