Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei
sőt egy territoriális hatáskörű intézmény, a fehérvári vár bírája és esküdtei (1270) akaratának kifejezője lett. A pecsét keletkezését azonban még korábbra kell helyeznünk, mert a ’latin’ polgárok eredeti szervezete már korábban átalakult, a fehérváriak kiváltságát előbb terjesztették ki a nem-latin vendégekre. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy míg az 1220-as években több ízben emlegetik az oklevelek a fehérvári latinokat, latin királyi hospeseket,6 addig IV. Béla 1237-ben kiadott kiváltságlevele már nem szól róluk, hanem csupán a fehérvári cívisekről és hospesekről.7 Ez a kiváltság — Fügedi érvelése szerint — egy III. Istvánkori privilégiumra támaszkodott.8 Ügy hisszük, hogy az 1237-es oklevél kiadására azért volt szükség, mert a latinok kiváltságait ki akarták terjeszteni a nem latin eredetű más hospesekre is. A kiváltság valóban ki is mondja, hogyha bármely hospes közéjük költözik, akkor ugyanazokat a szabadságokat élvezheti, mint a fehérváriak. A latinok a továbbiakban a városi patriciátust alkották. A pecsét ezek szerint 1237 előtt keletkezhetett. A szfragisztikai vizsgálatok eredményei sem mondanak ennek ellent. A köralakú, 56 mm átmérőjű pecsét, amelyet 1270-ben természetes színű viaszba nyomtak, és hasonló színű fészekben elhelyezve függesztettek az oklevélre, háromtornyú, két széttárt kapuszárnyú várat ábrázol. A szimmetrikus elrendezésű pecsétképen a középső, a kaputorony, magasabb a két szélsőnél. Mindkét kisebb tornyon egymással szembe állítva egy-egy gémeskúthoz hasonló szerkezetet látunk. A pecsét fennmaradt lenyomatai különböző mértékben koptak el, és így nem minden példányon ismerhető fel a szerkezet rövidebb, leereszkedő, alul kivastagodó ágán lelógó három kötél. Majdnem minden lenyomatról felismerhető 6. V. ö. Pannonhalmi Rendtörténet szerk. : ERDÉLYI L. I. (Bp. 1902) 651—52, 680, stb. 7. Ol. Ft. (Országos Levéltár, Filmtár) Pozsony v. lt. 2173. sz. (Az eredeti új száma: 4047.) 8. FÜGEDI E.: op. cit, 37. — V. ö. FÜGEDI E.: Középkori magyar városprivilégiumok, Tanulmányok Budapest múltjából (továbbiakban: TBM) 14 (1961) 26. 152 1. ábra. Székesfehérvár város nagypecsétje. 1270-es lenyomat Dl. 83 130). (Molnár János felvétele) Abb. 1. Das grosse Siegel der Stadt Stuhlweissenburg. Abdruck von einer Urkunde aus 1270. (Dl. 83 130). (Aufnahme von J. Molnár)
