Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Huszár Lajos: Anjou-kori pénzverés Székesfehérvárott
királyi veretek voltak és a rajtuk található sokféle verdejegy tanúsága szerint máshol is kiverésre kerültek az ország területén. Ha az A-betű fehérvári vonatkozását bizonyítottnak vehetnénk, akkor a fehérvári pénzverde működését az 1327—1343 közötti időből lehetne feltételezni, de a valóság az, hogy e hosszú időszakból csak a 30-as évek közepe jöhet komolyan figyelembe mert hiteles forrásokkal csak 1337—1342 között igazolható a székesfehérvári pénzverés a fehérvári kispénzek említése folytán. Minden valószínűség szerint azonban az 1337 -i évet megelőző időben is már folyt pénzverés Fehérvárott akkor, amikor 1334— 1337 között az egész országban a bécsi dénárok pénzlába szerint folyt a pénzverés. Tehát az 1327—1343 éveket felölelő időszakból voltaképpen csak az 1334—1342 közötti években lehet a fehérvári pénzverde működésére megnyugtató módon következtetni a jelenleg rendelkezésünkre álló ismert adatok birtokában. Az A verdejegy ellenére is felmerül bizonyos nehézség a királyi dénároknak fehérvári veretésével kapcsolatban. Az Anjou-kori pénzügyigazgatás felosztása szerint ugyanis Székesfehérvár a budai—esztergomi kamarához tartozott, amelynek hatásköre Pest-, Pilis-, Fejér- és Esztergom megyékre, valamint Komárom megye dunántúli részére terjedt ki. Minden kamara területén egy-egy királyi pénzverde került felállításra és a budai—esztergomi kamara területén ez a királyi verde Budán működött.18 Ez a körülmény még rejtélyesebbé teszi a fehérvári pénzverést, de ha figyelembe vesszük, hogy hasonló bécsi mintájú kispénzek másutt is készültek, a kamara területén működő királyi pénzverdén kívül felállított alkalmi verdében, mint pl. Szegeden (monete Chegedienses a pápai adószedők számadásában) akkor úgy látszik, a bécsi dénárok utánveretésében volt valami rendszer, amit ma még csak sejteni lehet, de bővebben magyarázni vagy bizonyítani nem. Próbáltunk kísérletet tenni arra nézve is, hogy Székesfehérvár Anjou-kori történetéből olyan adatokat keressünk, melyek az itteni pénzverés történeti vagy gazdasági hátterét megvilágítanák, de a rendelkezésre álló szerény adatok nem nyújtanak erre nézve érdemleges anyagot. Tudjuk, hogy Károly Róbertét itt koronázták meg 1310. július 27-én, majd 1320. novemberében országgyűlés folyt itt le, mely alkalommal a városnak IV. Béla által adott régi szabadalmai megerősítést nyertek. Tudjuk azt is, hogy az uralkodó többízben tartózkodott a városban (1326. június és 1339. október) és végül itt temették el 1342. július 19-én,1® de mindezek nem olyan természetű adatok, melyek a pénzveréssel valamilyen kapcsolatban állnának. Tudomásul véve tehát az írott források hiteles közléseit, bizonyosra vehetjük a pénzverde működését Székesfehérvárott a XIV. század 30-as éveiből a részletesen ismertetett bécsi mintájú parvus nevű pénzfajok valószínű veretésével, de amint már a bevezetőben is említettük, még sok a kérdőjel, amelyek eltüntetése a további kutatások feladata kell, hogy legyen.* 18. HÖMAN B.: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. (Bp. 1921) 189—290 (térkép). 19. KAROLY J.: op. Cit. 415—426. * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történés? Ülésszakon 1968 májusában. 119
