Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kovács Éva: A középkori magyar királyság jelvényeinek kérdése

rendszerekben fonódott egybe; ezeknek a gondolati rendszereknek testet Öltött emlékei pedig a jelvények és a gyakran jelvény- vagy palladium-szevepű ereklyetartók.

Visszatérve a III. Béla sírjában talált körmeneti kereszthez, azt mondhatjuk, hogy nemcsak a fenti teoretikus megfontolások, hanem a tárgy sírban elfoglalt helye is ilyen jelvényhelyettesítő szerepére utal. A király balkeze mellett volt ugyanis a jogar és jobbja mellett a kereszt. Hiányzik viszont a sírjelvényként igencsak gyakori pomum. Lehetséges tehát, hogy III. Béla nem használta, vagy éppen a kettőskereszttel kicserélte az országalmát? Az ábrázolások arra utalnak, hogy előtte egyszerű keresztes globus-t használtak, sőt III. Béla korából is ismerünk ilyen ábrázolást, a király aranybulláján. Közvetlen utódának, Imrének viaszpecsétjén jelenik meg a kettőskeresztes országalma, amely a mai Anjou-kori globus előzményének tekinthető.39 Nincs kizárva, hogy a kettőskeresztnek, mint jelvénynek szerepe csak III. Béla uralkodásának egy bizonyos szakaszára korlátozódott. Lehetséges, hogy utódai nem ragaszkodtak a számukra személyesen keveset jelentő jelvényhez és visszatértek a globus-hoz, vagy méginkább, egyesítették a kettőt, a hagyományos országalmát az újabb keletű kettőskereszttel.

Érdekes adalék még ebből a szempontból, hogy a Prágában eltemetett Posthumus

V. László (f 1457) sírjában is találtak egy nagyobb fakeresztet, térdtájt elhelyezve. Neki sem volt országalmája viszont, pedig ebben az időben használták, mint azt Kottanner Ilona leírja: a nevezetes koronaszöktetés után, a háromhónapos csecsemő király koronázási menetében ugyanis vitték a globus-t.i0

III. Béla sírjelvényei tehát minden valószínűség szerint a XII. század végének magyar királyi insignia-együttesét rögzítik számunkra, s ezen túl alkalmat nyújtanak a keresztereklye kultusz egy jelentős magyarországi állomásának áttekintésére. Ezzel a kultusz története természetesen nem szakad meg, rendkívül érdekes emlékei vannak

IV. Béla korából, mint azt egy korábbi, az ún. Závis-keresztről szóló előadásomban ismertettem.41 De még Mátyás királyról is feljegyezték, hogy hadai előtt egy nagy ereklyetartó keresztet vitetett, s győzelmeit ennek tulajdonította.42*

39. J. DEÉR: Der Globus des spätrömischen und des byzantinischen Kaisers. Symbol oder Insigne? Byzantinische Zeitschrift 54 (1961) 293'—295.

40. Fr. KENNER: op. cit. 125—126; MOLLAY K.: Kottanner Ilona emlékirata. Soproni Szemle 19 (1965) 324.

41. A kereszt IV. Béla kincseivel került Csehországba. K. CHYTIL—A. FRIEDL—N. P. KONDAKOV—F. SLAVIK: Kfiz zvanÿ ZáviSúv v pokladu kláátera ve VySSim Brodé v Cechách (Praha 1930).

42. BÉL M. idevonatkozó közlését (Hung. Nov. III. 449) egy a Mátyás templomban őrzött nagy ereklyetartó kereszttel kapcsolatban, amelynek ereklyéjét II. Endre szentföldi útjáról származtatták, idézi NÉMETHI NÉMETHY L.: Nagyboldogasszonyról nevezett búdapestvári főtemplom történelme II. kiad. (Esztergom 1876) 57.

* Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1963 májusában.

110