Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Kovács Éva: A középkori magyar királyság jelvényeinek kérdése
felvétele után kialakult nálunk is ez a kultusz. Ennek a jele többek között az, hogy már a XI. század folyamán ajándékoznak Magyarországról szent kereszt ereklyéket. Így a Gizella királynétól anyja sírjára 1008 körül küldött aranykereszt (München, Residenz) is tartalmazott particulat.31 Ezen túl István királytól származtatják a melki ereklyét és ugyancsak az Árpádok családjától azt a nagy darabot, amit Szent László felesége Adelheid küldött anyja sírjára.32 III. Béláról régtől azt tartja a tudományos köztudat, hogy protektorának Manuelnek császári jelvénye után Magyarországon is bevezette a királyság jelvényei közé a kettőskeresztet.33 Györffy már nem tartja hihetőnek a császári jelvény egyszerű átvételét. Szerinte vannak bizonyos előzmények, mégpedig talán I. Géza, illetve Imre herceg patriciusi keresztje.34 35 Ilyen fajta rangjelző szerepű kereszt meglétét azonban nehezen lehetne bármelyikükkel kapcsolatban bizonyítani. Bizonyítani lehet viszont a keresztereklye sokrétű kultuszát Bizáncban is, nálunk is. A kutatás az utóbbi időben igen árnyalatosán kidolgozta ennek a kultusznak számos vonását, többek között a kettőskereszt szoros összefüggését az ereklyével s a császár és a kereszt sajátságos ábrázolási kapcsolatait.36 A bizánci császár kettős keresztje ezen a kapcsolaton alapul, s ez a fő motívuma III. Béla királyi jelvényének is. Nem az idegen hatalom ’schizmatikus’ jelvénye lett a királyi család, az ország, a királyi és vármegyei csapatok legfőbb jelvénye, hanem a kereszt ereklyéje, melynek ábrázolási formája a kettőskereszt. Nem tudjuk, hogy a bizánci vagy a magyar kettőskereszt hatalmi jelvény tartaimazott-e ereklyét. Valószínűleg igen. Arra viszont, hogy III. Béla valóban használta, s nemcsak címerébe vette fel, bizonyíték a sírjában talált körmeneti kereszt. Igaz, formája nem kettős, bár annak is felfogható a feliratos táblával, de a lignum vitae ábrázolása. Ez olyan áttételes formában mint a többi jelvény is bizony utalhatott az ereklyére és az ereklyével kapcsolatban álló kicsiny jelvényre is. A kettőskereszt beiktatása a magyar királyi ’arma’-ba többféle értelmű lehetett III. Béla számára. A tiszteletadás gesztusa Manuel, egykori protektora irányában, ugyanakkor saját szemében emlékeztető a császári trónra, melynek várományosa volt, s melyről csak halála előtt mondott le véglegesen. De az új jelvény beiktatásának igazi, hazai alapja a magyarországi szent kereszt ereklye kultusza volt. A fentiek alapján a magyar címer kettőskeresztjének kérdését is másként kell fogalmazni. A szent kereszt, a győzelmet biztosító, hadban erős ereklye lehetett az országnak, az ország hadainak legfőbb védnöke, sőt csakis ez lehetett és nem pedig az idegen hatalom jelvénye. A címer kettőskeresztjének ereklyére utaló jelentésével később is tisztában voltak. V. István pecsétjén a kereszt alsó szárkeresztezödésén átbujtatott karika látható s egy körirat, melynek értelmezése eddig nem sikerült.36 A körirat így hangzik: corona et crux sit 31. H. THOMA—H. BRUNNER: Schatzkammer der Residenz (München 1964) 8. sz. 32. Lilienfeldi Ortilotól származó közlés Aba Sámuellel kapcsolatban: ,,Addiderat ille precibus etiam dona: e quibus Adalbertus (marchio Austriae) magnum salvificae crucis particulam accepit, quae olim sancto Stephano regi donata fuit.” — Notulae Anecdotae priores A. 1042. idézi; GOMBOS F. A.: Szent István a középkori külföldi történetírásban. Szent István Emlékkönyv (Bp. 1938) III. 318—319. Innen származtatják a melki keresztereklyét, lévén a Babenbergiek családi monostora Melk. GALAMBOS K.: Szent Kálmán vértanú. Magyar Sion 1 (1863) 181. Az Adelheid kereszt ereklyéről bőven: p. W. SCHÜTZ: Die grosse Kreuzpartikel (St. Blasien) St. Paul und ihre drei Fassungen. Carinthia. I 149 (1959) 611—632. 33. HÖMAN B.: A magyar címer történetéhez. Turul 36 (1918 1921) 3—11; KUMOROWITZ L. B.: A magyar címer kettőskeresztje. Ibid. 55;; 1941. 45—62; ugyancsak tőle: A magyar címer kettőskeresztje és hármashalma. A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői szent Norbert gimnáziuma 1941/1942-i évkönyve (GödöUő 1942) 3—43 és A magyar zászló és nemzeti színeink múltja. Hadtörténelmi Közlemények I. rész UF. 1 (1954) 18—60. 34. GYÖRFFY GY.; Tanulmányok a magyar állam eredetéről (Bp. 1959) 42. 35. 1. 29. jegyzet és J. DEÉR: Das Kaiserbild im Kreuz. Schweizer Beiträge zur Allgemeinen Geschichte 13 (1955) 48—110, valamint ugyancsak tőle: Der Kaiser und das Kreuz. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums Mainz 12 (1965) 167—180. 108
