Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Fügedi Erik: Székesfehérvár korai története a város alaprajzában
plébániája a veszprémi püspöknek volt alárendelve, a johanniták ismét külön egyházi szervezetnek voltak részei. Ha ezeket az élesen eltérő vonásokat figyeljük, akkor szinte egyetlen olyan jellemző vonás marad, amely — Újfalu kivételével — valamennyi telepet mégis szorosan összekapcsolja, s ez a Fehérváron átfutó útvonalak lánca. Tulajdonképpen olyan útkereszteződéssel állunk szemben, amely a Dunántúl legfontosabb észak— déli és kelet—nyugati útvonalait kapcsolja össze egymással. Az észak—déli útvonal a Duna vonalát követve Győrnél tért el a folyótól és Fehérváron át vitt tovább a Szentföld felé.5 A kelet—nyugati út a nagyfontosságú pesti révtől vezetett Itália felé.6 Mindkettőnek voltak mellékágai. A Győrből jövő út mellékága Esztergomból és Tatáról indult és Csákváron át érte el a várost,7 a budai út a várostól nyugatra nemcsak a Balatonhoz és onnan Itáliába, hanem Várpalotán át Veszprémbe vitt.8 Az útvonalak találkozóhelye a Budai külváros volt, itt futott össze a győri útvonal a budaival, amely ekkoriban még egészen más nyomvonalon a mai Élmunkás utca vonalán vezetett be Fehérvárra.9 10 Az egymással találkozó utak egy utcaként a Budai kapun át léptek be a Belvárosba, ott a Bazilika és a királyi palota közötti téren éles töréssel fordulva nyugatra a Palotai kapun át még mindig egy utcaként léptek ki és Szigeten ugyanúgy oszlottak szét mint ahogyan a Budai külvárosban egymásra találtak. Az egyik ág — mint mondottuk — Veszprém, a másik a Balaton, a harmadik Pécs felé vitte tovább a középkor seregeit és kereskedőit. A telephalmazat elhelyezkedése, az utak érrendszere eleve valószínűvé teszi kialakulásuk sorrendjét. A legrégebbinek a Belvárosnak kell lennie, a külvárosoknak későbbieknek. Az újfalui Szt. Márton templomról Fitz Jenő állapította meg, hogy a 12. század derekán épült,19 s ha szabad a 18. századi térképek adatait visszavetítenünk, akkor a körülötte fekvő telep jelentéktelenebb volt és talán agrárjellegű.11 A Sziget kialakulását okleveles adatok alapján már eddig is pontosan ismertük: a johannita templom felépítését Martirius érsek kezdte meg, de 1158-ban még nem volt készen.12 Ebből az is következik, hogy a Sziget valószínűleg a 12. század elején vagy legalább is első felében jött létre. Újat csak a Miklós templommal kapcsolatban mondhatunk. Ez az 1215-ben először említett templom13 a tatárjárás előtti és a 14. századi adatok egybehangzó megállapítása szerint ugyancsak ispotályos templom volt14 és a Budai külvárosban lelkipásztori teendőket is ellátott.15 16 Kialakulásának valószínű korát a szentföldi zarándoklatok fellendülése adja meg. Nem szándékunk itt a szentföldi magyar zarándoklatok történetét előadni s így csupán arra szorítkozunk, hogy erre a legkorábbi alkalmas időpont a 12. század eleje lehetett.18 A Belváros, a Castrum Albense tehát feltétlenül a 12. század előtt jött létre. Az eddigi kutatók ezzel kapcsolaban két tényre mutattak rá. Egyrészt Marosi 5. A GOMBOS: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium (Bp. 19S8) 844-^845 ; V. ö. GYÖRFFY GY. : Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I (Bp. 1963) 279—280. 6. GLASER L.: A Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63 (1929) 144. 7. Ibid. 160 és 153 lap térképei. 8. Ibid. 9. Az út nyomvonalát fenntartó 18. századi térképet PATAKI VIDOR és BENDEFFY LÁSZLÓ közölte. Műemlékvédelem 8 (1964) 35. 10. FITZ J.: A középkori Szt. Márton templom Székesfehérvárott. Művészettörténeti Értesítő 5 (1956) 26—31. 11. Műemlékvédelem 8 (1964) 35. 12. F. KNAUZ: Monumenta ecclesiae Strigoniensis (Strigonii 1874) I. 142—146. 13. Országos Levéltár Dl. 44 118. 14. Monumenta Romana episcopatus Vespirimiensis (Bp. 1896) I. 80. (1229); és 95 (1234). 15. Ibid. IV. 129. 16. V. ö. HÖMAN B. összefoglalását, HÖMAN B.— SZEKFÜ GY.: Magyar történet I.6 3S8. 28
