Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)

Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja

Ami végül Szt. István legifjabbik nővérét. Aba-Sámuel király feleségét illeti, egybehangzó korabeli tudósítások szerint több figyermeket szült, akik 1044-ben Oroszországba menekültek.13*) Kézenfekvő, hogy e fiáktól, — akik, tekintve szüleik 1010 tájára tett egybekelését, 1044-ben akár négyen-öten is lehettek, s az idősebbje már fegyverforgató korban, — származik a későbbi Aba nemzetség. Kétségtelen, hogy e nagyhatalmú törzsök az első okleveles felbukkanások idején, a XIII. század derekán, már 27 különböző ágon virágzik.131 Közös ősük nyugodtan lehetett tehát a kerek kétszáz esztendővel annakelőtte élt királyi pár amelytől az első, okiratilag is hiteles nemzedékrendbe foglalható Abákig mintegy hat emberöltőnyi űr tátong.133 Ha ez a kiesés végképp betölthetetlennek látszik is, talán két eszmei megkülönböztetést mégis megkockáztathatunk. Tudvalevő, hogy Sámuel királyt az általa alapított nemzetségi monostorban, Abasárott helyezték örök nyugalomra.133 Idősebb fiától kellett tehát- hogy származzék az Aba nemzetség amaz ágazata, amely a monostor kegyuraságát még a XIII. században is örökletesen gyakorolta, vagyis a Csobánkaág.134 Talán Sámuel királynak egy másik fia volt közös őse a Bodrogkeresztúri- és Debrei-ágaknak, amelyek az első oklevelek felléptétől, kimutathatóan 1267 és 1352 között, együttesen gyakorolták a Borsod-megyei százdi és a Taktaközön lévő prügyi

130. Péter emberei Abát Füzesabony táján vágták le. Családjának továbbmenekülését több krónika egybehangzóan állítja: Ovonem cum uxore et filiis cognatisque... effugabat Annales Hildesheimenses, op.cit. ad a. 1045', MGH, SS t. III. 104; Ovonem cum uxore et filiis ac cognatis quibus locus fugiendi erat, effugabat Monachorum S. Pantaleonis Chronica Regia, ad a. 1045 MGH, SS t. XVII, 742. — Hogy a menekülő Abák Oroszországban nyertek menedéket, nemcsak földrajzi adottságokból következik, hanem forrás is említi: Otto (recte: Obbo = Aba!) huob sich enzît, // er nam chint unde wîp // ze den Riuzen er entran. // sin geslächte wart allez erslagen II Péter an sinen stuol saz Die Kaiser Chronik eines Regensburger Geistlichen, MGH, SS. ling, vernae., t. 1,373, lin. 16433—16442.

131. Ezek az ágak a következők: Adácsi, Amadé, Após, Aszalai—Szikszái, Atyinai, Bodon I, Bodon n. Bodrogkeresztúri, Borh-Bodon, Csente, Csirke, Csobánka, Debrei, Gagyi, Galgóczi, Györgei, Kompolthi, Lipóczi-Mekcsei, Literi, Nádasdi, Rhédei, Solymosi, Somosi, Szalánczi, Tarjáni, Ugrai, Verpeléti; KARÁCSONYI J. : A magyar nemzetségek, op.cit. t. 1. 3—18.

132. Az Aba-nemzetség okiratilag igazolható tíz legkorábbi olyan ági előfordulása, amelyek vonalán a további leszármazás szakadatlan: 1. Artolf, a Bodrogkeresztúri-ág őse: 1212—14 (Arpádkori Üj Okmánytár, ed. WENZEL G.: I—Xir, (Pest, 1860—74) t. VIII, 261—62; Hazai Okmánytár: ed. NAGY I.: I—VIII (Győr—Bp. 1865—91) t. VIII. 13* 2. Sükösd fia Demeter, a Lipóczi—Nekcsei-ág őse: 1214—43 Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, ed. G. FEJÉR: I—XLIII (Buda, 1829—44) t. IV, pars I. 204—05; 3. Mákján fia Becse, a Debrei-ág őse: 1242—58 Hazai Okmánytár, op.cit. t. VII. 44; 4. Aba fia Tamás, a Galgócziág őse: 1245—47, Hazai Okmánytár, op.cit. t. VIII. 46; 5. Marhard, az Aszalai—Szikszai-ág őse: 1246—71, Codex-Diplomaticus Hungáriáé, op.cit. t. IV, pars I. 407; Hazai Okmánytár, op.cit. t. VI. 67; Kompolt fia Kompolt, a Kompolthi-ág őse: 1252—64, Hazai Okmánytár, op.cit. t. VI. 64; 7. Após fia Bökény, az Apos-ág őse: 1252—55, Codex Diplomaticus Hungáriáé. op.cit. t. IV. pars II. 167; 8. Péter fia Lőrinc, az Atyinai-ág őse: 1250—75, Codex Diplomaticus Hungáriáé, op.cit. t. IV, pars I. 82; 9. Ábrahám fia Izsák, a Csirke-ág őse: 1263, Codex Diplomaticus Hungáriáé, op.cit. t. IV, pars III. 147, 192, 315; Hazai Okmánytár op.cit. t. VT. 366; 10. Csobánka fia János, a Csobánka-ág őse: 1267—75, Codex Diplomaticus Hungáriáé, op.cit. t. IV, pars III. 415; Árpádkori Új Okmánytár, op.cit. t. vm. 390.

133. SZABO K.: Péter és Aba (Bp. 1872) 36; WERTNER M. : Az Árpádok op.cit. 106; KARÁCSONYI J.: A magyar nemzetségek, op.cit. t. I. 19. — Aba királynak a nemzetségi monostorban való elhantolásáról a Váradi Krónika emlékezik meg: Aba vero sororius S(tephani) regis... qui... ab Hungaris interfectus et tumulatus est in suo monasterio. Chronicon Zagrabiense cum textu Chronici Varadiensis collatum, SSRH t. I. c. 4.208. A Krónika meg is nevezi a monostort: Post aliquos autem annos, cum esset (sc. Aba rex) effossus de sepulchro... sepelierunt corpus eius in proprio monasterio in Sarus Chron. Hung. Comp. Saec. XIV, op.cit. c. 75, SSRH t. I. 332. — Aba király életének egyetlen, de jórészt már meghaladott összefoglalása: KANDRA K.r Aba Samu király (Bp. 1891).

134. A Csobánka-ág fundationis iure gyakorolta a kegyuraságot. Codex Diplomaticus Hungáriáé, op.cit. t. VHI, pars II. 390, 539.

99