Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
címet viselte, amelyről ma már tudjuk, hogy a jórészt varég zsoldosokból álló királyi testőrség parancsnokát jelölte." Imre házas voltát a források egybehangzóan említik és a legenda nem mulasztja el feleségének „királyi vérből” való származását kihangsúlyozni.100 Ám e hitvestárs családi hovatartozása tekintetében három ellentmondó tudósítás maradt reánk: az egyik bizánci, a másik lengyel, a harmadik pedig horvát hercegnőt mond Imre nejének.101 Ezek közül a bizánci változat látszik leginkább helytállani. A lengyel megoldást Balzer kifejezetten cáfolja, s a horvát feleségről szóló tudósítás kései koholt volta szintén bebizonyosult.102 Ezzel szemben több közvetett adat erősíti a bizánci hagyomány hiteles voltat. A kegyes Legenda szerint Szt. Imre neje a „császár leánya” volt,103 ami bajosan egybehangzó. A külföldiek közül Mairtinus Scotus említi: Sanctus Stephanus sepultus est in Alba Regali MARTINUS abbas Scotorum, op.cit. SSRA t. II. 667. 99. Heinricus, Stephani regis filius, dux Ruizorum Annales Hildesheimenses, op.cit. ad a. 1031, MGH, SS t. in. 98. — A hosszú vita, vajon a „Dux Ruizorum” cím valamely méltóságot, avagy területi kormányzatot jelentett-é, Györffy megállapításai nyomán dőlt el, aki kimutatta, hogy a királyi testőrség parancsnoki tisztére vonatkozik. Az alakulat főként varég = orosz » riuze » ruiz zsoldosokból állott. Ugyané tisztet örökölte egyébként az Imre halála után trónolt óddá lett Péter is: exercitui suo preiecerat ducem Legenda Sancti Stephani regis Maior, op.cit. c. 16, SSRH t. II. 392. — A Dux Ruizorum cím kérdésének végleges eldöntésére, lásd GYÖRFFY GY.: A magyar nemzetségtől, op.cit. 574—575. — Bob a szerint szemantikailag a varég jelentése ,nyugati idegen’, a rus jelentése pedig ,dán’ (és nem ,svéd’, mint a régebbi kutatás vélelmezte). (I. BOB A: Nomads, Northmen and Slavs. Eastern Europe in the Ninth Century; in Slavo-Orientalia, Monogaphienireihe über die Wechselbeziehungen zwischen der slawischen und orientalischen Welt, t. II (Wiesbaden The Hague, 1967) 99—105). Györffy György lektori véleménye szerint ,,a rus = dán azonosítást megcáfolja az a tény, hogy Svédorszíág neve finnül mind a mai napig: Ruotsi”. — Szerintünk ez a kifejezés a mai Dél-Svédországra vonatkozik, amely a középkorban dán uralom alatt állott. 100. így elsősorban a Legenda: Interea, cum ex paterna disposicione virgo nobilis, utpote orta de regali prosapia, beato Hemerico desponsata esset et adducta Legenda Sancti Emerici ducis, SSRH t. II. c. 5.454. — A külföldiek közül így tudja a Leobeni Névtelen: Hic Hamricus... cum vixisset cum sua sponsa caste, et ambo virgines ANONYMI LEOBENSIS' op.cit. ad a. 991, SSRA t. I. 7131, valamint Dandolo is: Rex... cogitavit... filio Almerico... committere gubernacula regni, sed iuvenis virgo cum sponsa sua virgine... praeventus est morte ANDREA DANDOLO op.cit. Lib. VIII, c. 11. SSRI, t. XII. 234. 101. A bizánci frigyről a Ráskai Lea-féle Margit-legenda tudósít: Es meg gondolya vala zenth Imreh herchegnek es ev eletyt es ev zentseges zvzesseget, kynek mykoron volna nemesseges jegese gewrek chazarnak ley anya. Sz. Margitnak IV. Béla király leányának élete, amely igen tsudálatos, Ráskay Lea másolatában 1510-ből (XIII. századból való eredeti után), Magyar Tudományos Akadémia Nyelvemléktár 8 (1879) 16. — Szent Imre lengyel feleségéről a Lysagorai Évkönyvek beszélnek, II. Miciszláv király egy meg nem nevezett leányára célozva: Stephanus rex geniut filium dictum Emrich et...contraxit amicicias cum Meszkone rege Polonie ita quod Emrichus duxt filiam Meszkonis, Annales Sanctae Crucis Polonici. MGH, SS t. XIX, 678. Ezt az álláspontot tette magáévá KARÁCSONYI J. : Vélemény Szent Imre herceg nejéről, Századok 36 (19102) 105—111. — A hoirvát házasság pártján áll WERTNER M. : Az Árpádok, op.cit. 60—-91, valamint ERDÉLYI L.: Szt. Imre és kora (Bp. 1930) 18, s nyomukban Hóman Bálint is (HÓMAN B.— SZEKFÜ GY.: op.cit. 242.). 102. O. BALZER; op.cit. 73—75. — Magyar részről Dőry cáfolta ezt az állítást (DÖRY F.: op.cit. 573.). — A horvát házasság kútfője János gercsei főesperes krónika-töredéke: Haec amicitia cessioque ne civiles faciat sancto Stephano motus, filia Crescimiri futura uxor sive sponsa Emerici ducis... declaratus, IOHANNES DE GWERCHE archidiaconus Goriciensis Chronica. Monumenta Historiae Slavorum Meridionalum, t. VII, 471. — Ugyanígy SUFFLAY M. : János gercsei főesperes krónikája töredékéről, Századok 38 (1904) 511—536. — Gombos a főesperes kéteshitelű tudósításának in-exenso szövegét kihagyta forrás-gyűjteményéből, a címszó után mindössze annyit említve: Sublestae fidei! (A. GOMBOS: Cata!. Fontium, t. n, 1299.) — Wertner és Hóman mégis ezt a megoldást tévén magukévá (lásd 101. jegyz.), a nemzetközi szakirodalom Szt. Imre horvát házasságának helyt nem álló tudósítását vette át (W. K. ISENBURG: op.cit. Pars II, táv. 104.). 103. A fentebb már idézett magyar Margit-legenda (lásd. 101. jegyz.) főforrása Johannes Vercellensis Xin. századbeli elveszett latin kézirata, aki 1254—55-ben és 1273-ban személyesen is járt Magyarországon. Vercelli János szövege azonban nemcsak Ráskai Lea XVI. 90
