Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
Géza és Sarolt másodszülöttjének, a thüringiai grófnénak, csak egyetlen fiát ismerjük, a már említett Boldog Günthert, akinek Szent István avunculus-a volt. E kegyes férfiú Szt. István udvarában is megfordult, aki 1018 és 1023 között az ő buzdítására alapította a bakonybéli Szt. Mór apátságot.80 Egyetlen testvéréről maradt tudomásunk, aki 1005-ben már nem élt, mert a szerzetbe lépő Günther ekkor unokaöccseinek, Sizzo fiainak javára rendelkezik. E két fiú atyjuk és nagybátyjuk nevét viselte: Günther és Sizzo (Siegfried); az utóbbi előbb Käfernburg, majd 1100 tájától Schwarzburg néven ismertté vált tekintélyes thüringiai grófi nemzetség egyenes őse, Géza nagyfejedelem vérének külhoni továbbörökítője.81 A bolgár cárevics felesége, Géza és Sarolt harmadszülöttje, akit férje 988-ban várandósán eltaszított, csak egyetlen gyermeket szült, hihetőleg még ugyanazon esztendőben. Ez a fiú, akinek bolgár neve Dejan, ünnepélyes keresztneve pedig Péter, utóbb tevékenyen résztvett népének görög-ellenes szabadságharcában. A bizánci források Dejánt „ál-Sismanida kalandor’-nak mondják, ami bizonyára céltudatos politikai „befeketítés”.82 Deján-Pétert kezdeti sikerei után 1040-ben Nis városában ünnepélyesen cárrá koronázták, de utóbb több vereséget szenvedett, s végül vetélytársa, Alusián herceg, megvakíttatta. E nyomorult állapotban került görög fogságba, 1041-ben, amitől fogva nyoma vész.83 Ha 988-ban született, úgy ekkor 53 esztendős. Sem házasságáról, sem esetleges utódairól nincsen tudomás.84 Szent István gyermekei körül hosszas vita folyt, amelynek végeredményeképpen mindössze két figyermeket, Imrét, és Ottót, tudunk teljes bizonyossággal megnevezni.85 Fentebb megkíséreltük kimutatni, hogy esetleg volt egy István nevű Ezek szerint a naumbergi dómot többed magával alapító Sizzo gróf és unokaöccse Günther püspck, Szt. István király nővérének egyenes leszármazottai, lásd: R. STÖWESAND, op.cit. 386—389. 82. Psellos szerint Deján-Péter ,,alacsony származású imposztor és fattyú, nem pedig királyi nemzetség sarja” MICHEL PSELLOS: Chronographie 975—1077, ed. et trad, française par ed. RENAULD: Collection byzantine de l’Association Guillaume Búdé, t. I. 76,717,80. — Dëvoli Mihály Skylitzés-hozzátoldásai azonban leszögezik, hogy Deján-Péter Gábor-Radomir cárnak első, magyar nejétől származott fia volt (B. PROKIC; op.cit. 35.). A látszólag ellentétes híradásokat Adontz kutatásai egyeztették (N. ADONTZ : op.ci. 46): Bulgária Bizáncéi lenes szabadságharcában két vetélkedő nemzetség vitt vezérszerepet: egyrészt Sámuel, másrészt Áron családja. E két nemzetségfőt egy koholt oklevél alapján korábban testvéreknek vélték, de Adontz kutatásai óta két vetélytársat kell látnunk bennük, akik a külső veszély ellen csak alkalmilag fogtak össze. A két család egyébként nemzedékről nemzedékre irtotta egymást: Sámuel sajátkezűleg ölte meg Áront, akinek fia János-V.adiszláv meggyilkolta Sámuel fiát, Gábor-Radomirt; végül Áron unokája, Alusian, juttatta bizánci fogságba Sámuel unokáját, Deján-Pétert. — Miután Sámuel halálát követőiéig Áron utódai mutattak több megértést Bizánc irányában, a császári protokoll őket tekintette „hivatalos trónigénylőknek”, míg Sámuel nyakasabb maradékát ,,imposztomak és fattyúnak”. így egyeztethető Psellos kitétele azzal a vitán felüli ténnyel, hogy a lázadó Deján-Péter, Gábor-Radomir cár fia volt, anyai részről pedig Szent István unokaöccse. — Ugyanerre az eredményre jut Zlatarski is egy Deján-Pétemek szentelt külön tanulmányában (V. N. ZLATARSKI: Wer war Peter Deljan? Annales Akadémiáé scientiarum Fennioae, ser. B. 27 (1932) 354—63.). '83. Deján-Pétert 1041-ben Alusian vakíttatta meg, s tettét elkövetve Bizáncba menekült. A vak herceg tovább folytatta szabadságharcát, de még ugyanez esztendőben az ostrowoi csatavesztés után bizánci fogságba esett. A tehetetlen rabot Szalonákibe szállították, amitől fogva nyoma vész. Hihetőleg a császári tömlőében végezte életét, kevéssel elfogatása után. (V. N. ZLATARSKI: Istorija, op.cit. t. II, 77 és ibid. n. 1.). 84. WERTNER M.: A középkori délszláv... op.cit. 140—141 ás V. N. ZLATARSKI: Istorija, op.cit. t. II. 77. 85. Istvánnak és Gizellának kétségtelenül több gyermeke született. István maga mondja veszprémvölgyi görög oklevelében: Ego Stephanos Christianos ho kai kralés pases Oungrias... hyper tes emes psychikes soterias hama symbion kai tois teknois mou. CZEBE GY.: a veszprémvölgyi oklevél görög szövege. Értekezések a Történettudományok köréből, t. XXIV. fasc. 3, 17. — Kézai eképp tudósít: At rex Stephanus plures quidem filios genuit SIMONIS DE KÉZA: Gesta, op.cit. c. 43 SSRH t. I. 172. — Ottót névszerint csak Láskai 87
