Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja
És Sarolt? Fel kell tételeznünk, hogy Sarolt maga is beleegyezett ebbe a frigybe. Felbukkanásának egyetlen kézenfekvő magyarázata, hogy Saroltot ugyanaz a sors érte, mint Vitéz Boleszláv első nejét és tulajdon két leányát is: Géza politikai megfontolásból eltaszította. Talán erre nyúlik vissza a gyulák törzsének többszöri fegyverfogása. Sarolt friss kereszténysége aligha lehetett mélyebbenjáró, mint Gézáé; frigyük még föltétlenül pogány módra köttetett, bár a Gyula-törzs görög ritusú kereszténysége bizonyított. A fejedelemasszony vérmes és szilaj természetéről, amely a hirtelen haragból fakadó emberölésig terjedt, egykorú feljegyzés tanúskodik.47 Gézának tehát nemigen kellett ürügy, hogy a fiú-örökös megszülése után nejét eltaszítsa és érdekeinek jobban megfelelő, új asszony után nézzen, akit a lengyel Adelhaid személyében talált meg. Az ezen eseményekről szóló későbbi tudósítások hiánya elsősorban annak tulajdonítható, hogy mégiscsak a „szent király” édesanyjáról volt szó. Ámbár az eltaszítás a keresztény fejedelmek körében is dívott; hogy csak Géza közvetlen környezetében maradjunk: mind Lengyelországba, mind Bulgáriába házasodott leányát férjük utóbb eltaszította, sőt Vitéz Boleszláv előzőleg már egy német feleséget is, éppen hogy Géza leányát politikai megfontolásból elvehesse.48 46. Levirátus = sógorházasság. Levir = a férj fitestvére, vagy nemzetségbeli féríirokona (Mediae Latinitatis Lex. Min. op. eit. fase. 7 (Leiden, 1939) 691). Az altáji-török lovasnomádoknál a családfő özvegyét az elhunyt fitestvére, vagy nemzetségbelije vette nőül. Ilymódon biztosították, hogy a sokszor kiskorú hátramaradottak feje és a családi vagyon összetartója továbbra is a nemzetség maradjon. — Kézenfekvő feltételezni, hogy Koppány már e politikai célzatú házassági terv előtt is családos ember volt. Esetleges fiúutódai bizonyára osztották lázadó apjuk sorsát. Vélelmezhető azonban, hogy Koppánynak netán leányai is voltak. Ezek egyikét a győztes királyi hadak fővezére, Wasserburgi Venczelin talán saját fiával, Radival házasította össze. E pár fia — Miska — ugyanis elsőszülöttjének, 1050 táján, éppen a Koppány nevet választja. E Koppány a királyi ház környezetében élt: előbb Szt. László udvari papja, majd pedig erdélyi püspök. Przemysl ostrománál lelte halárát 1099-ben, Kálmán király seregében. Koppány püspök fivérétől, Mártontól, származik ismeretlen fokon a Ják-nemzetség, amelynek ősanyja ezen onomasztikai megfontolásokon alapuló feltételezésünk értelmében, Árpád-ivadék lenne. A legyőzött ellenfél javainak megszerzését effajta házassági kapcsolattal „legalizálni" nem szokatlan dolog: az Angliát meghódító Nagy Kanut feleségül veszi a megölt Ethelred király özvegyét, Emmát. Koppány esetéről eképpen tudósít a szűkszavú Krónika: In eodem ... prelio Wecellinus comes interfecit Cupan ducem et largissimis beneficiis a Beato Stephano ... renumeratus est. ... Predictus autem Vencellinus genuit Radi, Radi vero genuit Misca, Misca vero genuit Cupan et Martinum Chron. Hung. Comp. Saec. XIV. op.cit. c. 64, SSRH t. I. 314, és KARÁCSONYI J.: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. II. (Bp. 1999) 244. — Jegyezzük még meg, hogy Radi - Radin és Misca - Miesko - Miecislav tipikusan szláv nevek, amiből arra lehetne következtetni, hogy maga a német Venczelin ispán netán a lengyel Adelhaid környezetéből választott volt magának feleséget. A Sarolt-Koppany terv elleni fellépése ez« zel csak érthetőbbé válik. 47. Uxor autem eius ... supra modum bibebat et in equo more militis iter agens quendam virum iracundie nimio fervore occidit THIETMARI MERSEBURGENSIS op.cit. Lib. VITI, cap. 3. MGH, SS t. in. 862. — Györffy Gy. lektor véleménye szerint „Thietmar adata a szilaj nőről Belekneginre vonatkozik, akit a szerző Adelaiddal azonosít. Fiúörökös születése után nem szoktak asszonyt eltaszítani, hiszen az örököst fel is kell nevelni. A kérdés vonatkozásait lásd NEMETH GY. : A magyar kereszténység kezdete. Budapesti Szemle 1940, jan. (743) 14—30.” 48. Nyugaton is találunk Géza és Sarolt „esetéhez” hasonlítható példát: Hrolf („Rollo”) viking vezér 88-6-ban meghódította a tengermelléki Neustriát, amelyet később törzséről Normandiának neveznek. A pogány viking ’more danico’ feleségévé tette Berengár bayeuxi gróf 891-ben foglyul ejtett leányát, Poppát, akitől több gyermeke született. Rollo azonban, politikai okokból 912-ben megkeresztelkedett és Rouenban a Róbert nevet nyerte. Ugyanekkor eltaszította Poppát és helyes politikai érzékkel keresztény házasságot kötött Gizellával, III. Károly francia király leányával. Apósa erre Rouen grófjává, utóbb Normandia hercegévé tette. Ambe Gizella 919-ben gyermektelenül elhunyt, amire az özvegy HroLf — most már I. Róbert herceg — ezúttal keresztényi módra is feleségül vette Poppát, akinek 912 előtt született fia, — a keresztény szempontból ilymódon utólag törvényesített Vilmos, — lett Normandia második hercege. 75
