Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kralovánszky Alán: Székesfehérvár kialakulása a régészeti adatok alapján
Kralovánszky Alán SZÉKESFEHÉRVÁR KIALAKULÁSA A RÉGÉSZETI ADATOK ALAPJÁN Tanulmányunkban előbb régészeti adataink reprezentációs értékét (1) ; majd Székesfehérvár területének földrajzi adottságait (2) ; ős-római-népvándorlás és — koraárpádkori településtörténeti adatait; az ebből levonható úthálózati következtetéseket (3) ; végül pedig a város kialakulásának idejére és módjára vonatkozó feltételezésünket tárgyaljuk (4). 1. Következtetéseink levonásának alapjául szolgáló régészeti adatok abszolút értéke közepes. Relatív értékük viszont igen magas.1 Összesített topográfiai reprezentációs érték: 0,9 összesített kronológiai reprezentációs érték: 0,9 összesített feltártsági reprezentációs érték: 0,2 Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy elég szerencsés helyzetben vagyunk országos viszonylatban, viszont messze nem kielégítő a helyzet a városnak a magyar feudális állam kialakulásában betöltött jelentőségéhez képest. 2. Alapvető földrajzi adottság városunk esetében, hogy Székesfehérvár a Budai hegység — Vértes — Bakony északkelet—délnyugat irányú vonalának déli; és a Mezőföld északi peremsávjában, tehát egy középmagas hegység és egy alföldi jellegű síkvidék egyik találkozási pontjában fekszik, amely ÉNY-ról, NY-ról, DNY-ról, D-ről és DK-ről mintegy 250 fokos ívben a Sárvízzel határos. E pontban torkollik a Győr irányából haladó, a Vértes és Bakonyt elválasztó móri völgy. Maga a szűkebb értelembe vett város területén lényegileg négy, ÉNY-—DK-i tengellyel rendelkező, szigetszerű kiemelkedés található. E négy szigeten települt különben a középkortól kezdve a város.2 Egyik maga a jelenlegi Belváros. A másik ettől ÉNY-ra levő, a mai Veszprémbe vezető, tengelyében műutat hordó, középkori nevén az ún. Ingovány, a harmadik ennek dél felé való folytatásában levő Palotai város, középkori nevén Sziget. Ez utóbbi párhuzamosan a mai Belvárossal helyezkedik el, attól nyugatra. A negyedik sziget az Újfalu, Nova Villa, amely a Belváros folytatásaként halad dél felé. A Belvárostól északra húzódó külváros — középkori nevén Budai külváros — földrajzilag önálló egységet nem képvisel városunkban, lényegében nem is sziget, hanem a Sárvízzel és a Belvárossal határos, a Sárvíz felé parttal rendelkező szárazulat, amelyet a középkorban csak stratégiai okokból vettek körül mesterségesen vizesárokkal.3 1. A reprezentációs értékeket a X—XI. századi lelőhelyekre vonatkozóan számoltuk ki. A számítás módjára vonatkozóan lásd: K. ÉRY K.— KRALOVANSZKY A.—NEMESKÉRI J.: Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. Anthropologiai Közlemények 7 (1963) 41—90. 2. ADAM L.— MAROSI Sv—SZILÁRD J.: A Mezőföld természeti földrajza (Bp. H959). 3. A város földrajzi adottságait, települési és történeti vonatkozásait Fitz Jenő írta meg eddig a leghitelesebben: FITZ J.: Székesfehérvár (Bp. 1957); FITZ J.— CSÁSZÁR L.— PAPP I. : Székesfehérvár (Bp. 1966) 5—52. A korábbi irodalom két legfontosabb műve: GLASER L.: Kelet-Dunántúl a honfoglalás és a vezérek korában. MW 23 (1937) 3—47; MAROSI A.: Székesfehérvár a honfoglalás és Szent István korában. Székesfehérvári Szemle 8 (1938) 5—16.
