Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Bónis György: Székesfehérvár az Árpádház székhelye
Bernât mutatta ki, hogy a XIII. század elején Óbuda volt a király székhelye a bőjti időben.24 Abban a korai korszakban azonban, amelyről most szólunk, jelentősége nem érte el az egymással konkurráló két városét. Esztergom korai magyar megszállása ellenére csak Géza fejedelem idejében, vált az ország egyik centrumává. Monográfusai helyesen látják meg, hogy a X. századi társadalmi átalakulás, az Észak és főként Nyugat felé való fordulás tették székhellyé. (Hozzátenném, hogy a Lech mezei vereség után a dunai víziút és a Duna-parti hadiút szemmel tartása elsőrangú fontossággal bírt, erre pedig igen alkalmas volt az esztergomi Várhegy.) Hogy István királyunk itt született, hogy megkeresztelésekor már állhatott a várbeli Szent István vértanú templom, Géza alapítása — mindezek ma is elfogadott részei a hagyománynak.25 26 Pleidell Ambrus ma már általában elvetett római kontinuitás-elméletét kifejtve felsorolta az Esztergom székváros-voltát bizonyító adatokat. Nemcsak az ország egyházi székhelye lett, hanem a domaniális államháztartás központja is. Kálmán király törvénye szerint (I. 79.) az uralkodó jövedelmeit itt kellett beszolgáltatniuk az ispánoknak, itt történt meg az elszámolás. (A hasonló célú francia és angol szervek Párizsban és Londonban alakultak ki!) Az Esztergomban pappá szentelt Cosmas cseh krónikás a jelentékeny helyeket illető urbs Strigonia névvel említi, Konrád salzburgi érsek életírója az 1131.-i eseményekről szólva az ország metropolisának mondja. Hasonlóan tesznek tanulságot a XII. században Odo de Deogilo (nobilis civitas Estrigun) és Lübecki Arnold (Ungarorum est metropolis).36 Végül II. András 1209-ben Szent Adalbert esztergomi egyházáról mint „az ország anyjáról és metropolisról” emlékezik meg (matrem regni esse et metropolim).27 Több előtte járó szakember véleményét újította meg nemrégiben Zolnay László, akinek tanulmánya szerint III. Béla esztergomvári palotájának felépítése előtt a király esztergomi rezidenciája a „Zeniapalotája” nevű hatalmas épületben, a királyvárosban volt. Már Pleidell kiemelte ennek a palotának különleges jogi helyzetét; magánkézre jutása után is csak királyi hozzájárulással lehetett átruházni. Zolnay kapcsolatot keresett a palota és a XII. században feltételezett „esztergomi Zena ispán” között. Bár tételét Kubinyi András elvetette,28 ez a vita nem érinti Esztergomnak mint — mondhatjuk — pénzügyi székhelynek a jelentőségét. Mint érseki központ, metropolis, mint az 1100 körüli zsinatok székhelye Toledóval áll egy sorban; mint pénzügyi centrum Páviával. Ebben a tekintetben különösen nyomós érv az első magyar pénzverőműhely elhelyezése, melyet az esztergomi érsek ellenőrzése és ennek fejében kapott pizetuma, valamint a későbbi adatok bizonyítanak. Még akkor is, ha első — talán már Géza idejéből származó? — pénzeinknek hátlapján a REGIA CIVITAS felírat a regensburginak (REGINA CIVITAS), egy betűvel megkurtított utánzata, maga ez a kifejezés a népvándorláskor európai székhelyeinek rangjára emeli Esztergomot.29 Mindamellett az egykorú és későbbi források egész sora nevezi Székesfehérvárt is az ország székhelyének. Fitz Jenő nyelvészeti és régészét! adatokkal támasztotta alá azt a Kézai Simon krónikájában fenntartott hagyományt, mely sze-24. A Budapesti. Történeti Múzeumban 1966. nov. M^én tartott, még nem publikált előadása. 25. DERCSÉNYI D.—ZOLNAY L.: Esztergom (Bp. 1956) 9—16. 26. PLEIDELL A.: A magyar várostörténet első fejezete. Századok 68 (1934) 42—43; vö. CSÓKA L.: Ki volt Anonymus? Magyar Nyelv 58 (1962) 154. 27. P. KNAUZ: Mon. Eccl. Strlg. I. 185, idézi KUMOROVITZ L. B.: A budai várkápolna és a Szt. Zsigmond-prépostság történetéhez. TBM 1:5 (1963) 144, 145. jegyzet. 28. ZOLNAY L. : Az esztergom-királyvárosi „Zeniapalotaia”. Annales Strigonienses 1 (1960) 143—167; hozzá PLEIDELL A.: op.cit. 38—40; KUBINYI A.; op.cit. de vö. FÜGEDI E.: op.cit. 79. 29. HUSZAR L.: Szent István pénzei. Szent István Emlékkönyv II. (Budapest 1938) 351—353; DERCSÉNYI D.—ZOLNAY L.: op.cit. 14—15; FÜGEDI E.: op.cit. 779; Géza korára LÁSZLÓGY. ; A magyar pénzverés kezdeteiről. Vázlat. Századok 97 (1963) 382—397. 54
