Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Bónis György: Székesfehérvár az Árpádház székhelye
Bonis György SZÉKESFEHÉRVÁR, AZ ÁRPÁDHÁZ SZÉKHELYE IV. Béla királynak másolatban fennmaradt, 1254,-i keltezéssel ellátott oklevele megerősíti a Szent István alapította székesfehérvári egyház népeinek kiváltságait. Bevezető soraiban kijelenti, hogy nem méltatlanul gondoskodik az egyházról, „ahol az ország trónját és a koronát őrzik, ahol Magyarország királyait felkenéssel a királyavatás szent adományában részesítik, ahol elődeink szent testei is nyugosznak. . ,”i Alig lehetne szebben jellemezni Székesfehérvár és a korai magyar állam kapcsolatát, csak az a hiba, hogy az oklevél hamis.1 2 Magam is — úgy érzem — hamisítás gyanújába keverednék, ha nem mondanám meg mindjárt elöljáróban: Székesfehérvár nem volt a korai feudális magyar állam székhelye abban az értelemben, ahogyan későbbi korokból visszatekintve képzelnénk. Sőt nem is volt az egyetlen királyi székhely, ebben a minőségben Esztergommal kellett osztoznia. Éppen egy hasonló tárgyú esztergomi tanulmány bírálatában jelentette ki várostörténetünk kiváló kutatója, Kubinyi András igen kategorikusan: . . ebben az időben székhely'-ről beszélni nem lehet (Európában először a francia királynak van 'székhelye’).”3 4 Ezt a teljes elutasítást azonban túlzottnak érzem, s azt hiszem, a helyes középutat Fügedi Erik találta meg. A Buda kialakulásáról folyó vitához szólva különbséget tett a király és az udvar mindenkori tartózkodási helye (szálláshelye) és székhelye között, sőt a városfejlődést elősegítő székhely kritériumait is meghatározta: „a királyi család temploma (illetőleg a hozzákapcsolódó papi fogyasztó réteg), a pénzverő, a védettség és a feudális uralkodó réteg mint igényes fogyasztó megjelenése.”1 Ezeknek csak egy részét találta meg Fehérvárott. Ha most már annak a megtisztelő felkérésnek kívánok eleget tenni, mely Székesfehérvár korai székhely-jellegének megtárgyalására szólított fel, módszertani szempontból csak az összehasonlító jogtörténet eszközeit vehetem igénybe. Bizonyára konkrétabb eredményeket hozhat ebben a kérdésben a XI-—XII. századi források kritikai megrostálása, valamint az ásatások eredményeinek hasznosítása. Ezt azonban a jelen ülésszakon nálam illetékesebb szakemberek fogják elvégezni. Magam részéről annyit tehetek, hogy európai analógiák segítségével megkísérlem a királyi székváros kérdésének elemzését, s az eredményekkel szembesítem a gyér1. ...circa Albensem ecclesiam intenti, non immerito, utpote ubi solium regni et corona conservatur, et ubi reges Hungarie sacro consecrationis munere perunguntur, ubi nostrorum etiam antecessorum sacra corpora requiescunt... G. FEJÉR: CD IV/2. 230—231; KÁROLY J.: Fejér megye története n (Székesfehérvár 1898) 640—641. Idézi CSANKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III (Bp. 1897) 307. 2. E. SZENTPÉTERY : Reg. Arp. I. 1912. sz. Hogy azonban az oklevél megfelelt kora állapotainak, azt más adatok bizonyítják: 1. FÜGEDI E. : Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest múltjából (ezentúl TBM) 14 (1961) 86, 58. jegyzet. 3. KUBINYI A. : Annales Strigonienses 1 (I960) kötetének ismertetésében. Századok 98 (H964) 576. 4. FÜGEDI E.: Megjegyzések a budai vitáról. Századok 90 (19>34) 773—779; Az egyházi és világi központ városfejlesztő hatására lásd R. E. DICKINSON; The West European city 2. kiad. (London 1962) 325—32i8. A régebbi magyar tanulmányok közül legjobb: GÁRDONYI A.: M^gyarcrszág középkori fővárosa. Századok 78 (1944) 2119—231. 4$
