Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Fügedi Erik: Székesfehérvár korai története a város alaprajzában
Fügedi Erik SZÉKESFEHÉRVÁR KORAI TÖRTÉNETE A VÁROS ALAPRAJZÁBAN Tanulmányunkban egyrészt a középkori Fehérvárra vonatkozó helyrajzi ismereteket foglaljuk össze, másrészt az így kialakult képből igyekszünk egyetlen történeti következtetést levonni. A középkori városra és annak egyes részeire már az előttünk kutatók — így Károly János, Marosi Arnold, Fitz Jenő és Gerő László1 — tisztáztak bizonyos kérdéseket. Felhasználhattuk a két háború közötti ásatások publikált eredményeit és a különböző levéltárakban magunknak is sikerült olyan anyagot feltalálnunk, amelyek a város topográfiájára új fényt vetnek. Azok, akik Fehérvár, vagy más, a későbbi török hódoltság területén fekvő város középkori történetével foglalkoztak, aligha lesznek meglepve azon, hogy a város topográfiája még így is hiányos maradt. A középkori Fehérvár minden tekintetben településhalmazat volt. Az volt elsősorban földrajzilag. A mai Belváros, a tulajdonképpeni Castrum Albense a várostól nyugatra húzódó lösszhátnak a Sárvíz mocsarába benyúló szigetén állt, különállását a városfal és az előtte húzódó árok is hangsúlyozta. A Belvárostól északra a Budai külváros terült el, pontos kiterjedését ma még nem ismerjük, de központját elég jól meghatározhatjuk, s biztos, hogy külön fallal volt bekerítve. A Belvárostól nyugatra fekvő szigeten a középkorban egy másik külváros terült el, amelyet magyarul is és latinul is Szipeí-nek neveztek. A Belvárostól délre egy jelentéktelenebbnek tűnő telep, Újfalu húzódott. A felsorolt telepek halmazatot alkottak jogi tekintetben is. A Belváros felett részben a Bazilika prépostja, részben a városi polgárság gyakorolt joghatóságot. A Budai külváros az ott fekvő Szt. Miklós templom prépostja és a Belváros polgársága között oszlott meg, a Sziget a johanniták birtoka volt. Ez a jogi-földrajzi kép egyben meghatározza a telepek társadalmi összetételét. A Belvárosban a városi polgárság és a Bazilika papjai, Újfalun és a Budai külvárosban a városi szegénység és a Miklós templom prépostjának jobbágyai, Szigeten a johanniták jobbágyai éltek. Még egyházi szempontból sem volt egységes ez a településhalmazat. A Belvárosban a bazilika a középkori Magyarország legelőkelőbb egyházi intézményeként közvetlenül a római szentszékhez tartozott,2 a prépost népeinek plébániája a Szt. Kereszt templom3, a polgároké a Szt. Péter templom volt.4 A Budai külváros Miklós temploma és a mellette működő társaskáptalan, valamint Újfalu S’zt. Márton 1. KÁROLY J.: Fejér vármegye története II. (Székesfehérvár 1898); MAROSI A.: Volt-e Székesfehérvárott római telep? Századok 09 (1935) 206—269; FITZ X: Székesfehérvár (Bp. 1957) ; GERO L. : Középkori vármaradványok mai magyar városképeinkben. Századok 98 (1964) 1058. 1. 9. ábra. 2. SEBESTYÉN J. : A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai. Századok 59—60 (1925—1926) 376—395 , 462—477. 3. Létezését két pápai supplicatio tartotta fenn, LUKCSICS P.: A XV. századi pápák oklevelei (Bp. 1931—1938) I. 120. sz., II. 605. sz. 4. Ez a legvilágosabban abból az 1478. évi oklevélből derül ki, amelyben a város elöljárósága a templom építéséről és a temető kibővítéséről szól. V. ö. KAROLY X : op.cit. II. 671. 27
