Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kovács Éva: A székesfehérvári királyi bazilika XI. századi kincsei
gondolkodni kell. Az igaz, hogy ezt a palliumhoz hasonlóan nem jelvény hanem inkább kitüntetés számba menő ruhadarabot, illetve annak használati jogát a pápa adományozza, de csak püspököknek, esetleg püspökségeknek. Viszont tudjuk, hogy Székesfehérvárott nem volt püspökség. Az is igaz, hogy István korában használatos a rationale, sőt a legkorábbi fennmaradt példány István kortársáé, Eberhard első bambergi püspöké (1007—1041) volt (Bamberg, Dómkincstár).4 Viszont drágakövekkel díszített aranyszövet sincs azok között az emlékek között, amelyek Istvánnal kapcsolatosak, sőt tágabb körben az ezekkel rokon német emlékek között sem. Valószínű, hogy a Krónika fogalmazása általánosító; az elfogadható, hogy a koronázó használta, de mint tudjuk, ez nem lehetett bárki, hanem az esztergomi érsek, ki ezt a jogát mindenkoron féltékenyen őrizte. Végezetül a Képes Krónika idevágó passzusa Gizelláról, mint donatrixról emlékezik meg. Itt is arany kereszteket, kannákat, táblákat, kelyheket, gyöngyöket és egyéb ékességeket sorol fel.5 Fel kell tételeznünk, hogy a Képes Krónika készülésének idejében még valóban sok olyan tárgy volt a kincstárban, amelyet István és Gizella ajándékozott. Márcsak azért is, mert adományozási felirataik nagyon gondosak és pontosak voltak a fennmaradt emlékek tanúsága szerint. Például a palásttá alakított miseruha felirata megnevezi a tárgyat, az adományozókat, az időpontot, s a helyet ahová adták. Hasonló az elpusztult metzi kazula esete is, valamint a Münchenben őrzött Gizella kereszté.6 Az is figyelemre méltó, hogy Gizella milyen előkelő helyet kap ezeken. A két miseruhán rajta van a neve, a metzin mint „dilecta coniunx” a fehérvárin pedig, noha a bazilika kizárólag István alapítása, az erre utaló templom modellt is ő tartja kezében. Az említett kereszt, éppen mert feliratából kétszer is világosan kitűnik, hogy Gizella, hasonnevű anyja sírjára készíttette, nyilvánvalóan sohasem tartozott a fehérvári kincsekhez, de példa arra, milyenek lehettek az itteni ötvöstárgyak. Bár az a tény, hogy a királyné egyedül szerepel rajta, felveti a lehetőséget, hogy esetleg mar özvegy korában készült. Későbbi adatunk van még ereklyékről, amelyeket István, ki részt vett szövetségesként II. Bazileosz bolgár hadjárataiban, Ochridából, a metropolita templomából hozott volt 1015-ben. Nevezetesen szent György és Miklós ereklyéiről, melyeket ugyancsak a székesfehérvári bazilikának ajándékozott.7 A székesfehérvári bazilika volt az Árpádok koronázási temploma. István esetében a koronázás helyét nem tudjuk biztosan de minden jel arra mutat, hogy már az ő idejében itt állott a solium regi, a király trónusa és itt őrizték a koronázási ékszereket is.8 A koronázási, királyi és egyházi kincs részben természeténél fogva, részben a rendelkezés jogát tekintve is nem választható szét pontosan. A király nemcsak adományoz, hanem alkalmasint el is vihet tárgyakat a templomból. Erre számos 4. A rationaleról: J. BRAUN: Die liturgische Gewandung, (Freiburg im Breisgau, ISO’) 676—700; — Eberhard rationaleja: Kat. Sacrale Gewänder des Mittelalters. München, Bayerisches Nationalmuseum (1955) 28. sz. 5. „Regina vero Keisla, uxor sancti regis, dictam ecclesiam (scilicet Albensem) aureis crucibus, fusoriis, tabulis, calicibus, gemmis et ornamentis ultra modum ditavit.” — Képes Krónika ibid.. 6. A metzi kazulákról: F. X. KRAUS; Kunst und Alterthum in Lothringen (Strassburg 1889) 647—618; CZOBORB.: Egyházi szerelvények Szent István király korában. Százaidok 35 (1901) 1009; — A keresztről: H. THOMA—H. BRUNNER: Schatzkammer der Residenz (München, 1964) 8. sz. 1006 utánra, Gizella hasonnevű anyjának halála évére datálják. Restaurálásakor kiderült, hogy a korpusz particulákat tartalmaz, tehát ereklyetartó kereszt. 7. A kérdés összefoglalását 1. : GYÖRFFY Gy. ; Das Güterverzeiohnis des griech. Klosters zu Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) aus dem 12. Jh. Studia Slavica, (1959) 19—20. t>. Az Idevágó adatok kitűnő összefoglalását 1.: J. DEÉR: Die Heilige Krone Ungarns, (Wien, 1918) III. fejezet. 158
