Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kozák Károly: A székesfehérvári királyi bazilika legkorábbi építkezési korszaka
vesszük a mozaikpadló maradványai és a felette elhelyezkedő fehér mészkőpadló közti 30—40 cm szintkülönbséget, akkor a pillérek alatti falnak ezt a részét az első bazilika padlószintje fölé emelkedő hajófal maradványának tekinthetjük. Ilyenformán kirajzolódik előttünk egy, a korábbi elképzeléseknél jóval egyszerűbb alaprajzi elrendezésű és lényegesen kisebb méretű egyhajós templom alaprajza, amelynek csak a nyugati zárófala ismeretlen. E maradványokon belül, az I. sz. pillér vonalában (1—2. kép) feltártak egy északi irányba tartó falmaradványt és attól nyugatra több sírt is. Sírok e falmaradvány keleti oldalán nem mutatkoztak. Ez a tény, valamint a falmaradvány helye arra utal, hogy itt esetleg „altemplom” helyezkedhetett el a szentély irányában. A feltételezett altemplomnak az említett falmaradvány lehetett nyugati záróvonala. E falmaradvány középső részét már Henszlmann is jelezte felmérési rajzán. Déli része az 1936-ban kezdődő ásatás során került elő. A falmaradványban mutatkozó kávaszerű részletek egyike talán az egykori lejárat maradványa. Az „altemplom” padlója nem lehetett sokkal mélyebben — néhány lépcső vezethetett oda le — az Árpád-kori szintnél. Tere feltételezhetően az emelt szintű szentély alatt helyezkedhetett el. E feltevést támasztja alá az a tény, hogy csaknem mindegyik, biztosan XI. században épült templomunknál megtalálható az altemplom (Feldebrő, Pannonhalma, Pécs, Pé'csvárad, Tarnaszentmária, Tihany), vagy arra utaló részlet (Eger, Győr, Szekszárd stb.). E feltevés mellett szól még némileg az a falmaradvány, amely az I. és a III. pillérrel párhuzamosan fut, s ez utóbbi vonalában északi irányba fordul. A falon belül egymás mellé helyezett sírok helyezkednek el, kívüről pedig vörösmárvány padló fogja azt körül. A 70 cm vastagságú falmaradvány szentélyrekesztő rács alapjául is szolgálhatott. A feltételezett kisebb templom („első”) hosszúságára a hasonló korú templomok arányaiból és a IV. pillér vonalában mutatkozó, két különböző padló éles határvonalából, valamint a délnyugati „torony”-tól északi irányba induló falmaradványból következtethetünk. Az éles határvonal valami építészeti „rendellenességre” utal, amely talán a hajó nyugati irányba történt, feltételezett bővítéséhez is kapcsolódhat. Ez esetben e vonal táján, a szentélytől mintegy 40—42 m-re kereshetnénk az egyhajós, korai bazilika nyugati falát (3. kép). Emellett szól több hazai (Pécsvárad, Zalavár, Kalocsa, Gyulafehérvár, Eger stb.) és külföldi (Róma: S. Alessio e Bonifazio, S. Sabina stb.), hasonló korú és alaprajzi rendszerű templom hosszúsága és szélessége között mutatkozó arány is (a hosszúság megközelítőleg a szélesség 2—2,5-szerese). A bazilika e helyen feltételezett záródása talán kapcsolatba hozható a Henszlmann által feltárt délnyugati toronnyal is. E toronynak északkeleti sarkától egy erős fal indul északi irányba, amelynek rendeltetését nem ismerjük. A torony helyzete és a falmaradvány mindenképpen utal e helyen egy korábbi zárófalra, amelyhez építésekor azt „igazították”. E toronymaradvány így helyzete, falvastagsága és méretei (kb. 15Xl5m) miatt is különválasztható a szentély két oldalán feltételezett tornyoktól. Feltételezhető, hogy ez a torony, a nyugatabbra fekvő épületmaradványokkal, vagy legalább is egy részükkel együtt a XI. szd. építkezései közé tartozott.S. * * 8 E kérdést azonban csak újabb ásatások alapján dönthetnénk el. A székesfehérvári bazilika első formájáról és méreteiről most alkotott képünk a feltételezett prépostsági épületek — S. A most közölt, rekonstrukciós alaprajzon a nyugatra eső falmaradvány okát nem vettük be az első bazilika alaprajzába azonos értékkel. Ez nem jelenti azt, hogy ezen épületmaradványok egy része nem tartozhat az első építkezéshez. A délnyugati torony korábbi a tornyoknak vélt, szentély melletti maradványoknál. Ez arra figyelmeztet, hogy számolhatunk az itáliai példákhoz hasonló, ,,campanilé”-s megoldással is (Róma, S. Maria in Consmedm, Assisi, S. Rufino, Pomposa, Ferrara, stb.), s annak vonalában — a hajó előtt — előcsarnokkal. A toronytól nyugatra helyezkedhettek el a prépostsági épületek. (A rajzokat KOMJÁTHY ATTILÁKÉ, a reprodukciókat és nagyításokat KIRÁLY GYÖRGY készítette. Munkájukért, közreműködésükért e helyen mondok köszönetét.) 144
