Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Nemeskéri János - Kralovánszky Alán: Székesfehérvár becsült népessége a X - XI. századokban
A csontvázleleteken megállapítható degeneratív elváltozások quantitativ és qualitativ arányai kitűnően dokumentálják az alacsony élettartamot meghatározó tényezőket. Régészeti forrásanyag Vizsgálatunk egyik adatsorát a régészeti adatok adják, nevezetesen az eddig ismert, korszakunkból származó temetkezések. A X. század első feléből a város déli peremén az alábbi temetkezéseket ismerjük: Bikasziget-Rádiótelep I.—II.; Demkó hegy; Sárkeresztúri út + Sóstói Vízművek, valamint Táci úti repülőtér. A X. század utolsó harmadától kezdődően a várban három temetkezési helyet ismerünk. Az egyik a mai püspöki székesegyház dombján (az írásos források alapján csak, ásatás e helyen még nem volt), a másik e domb alján a Szabadság tér és Bank utca területén, végül pedig a harmadik a középkori királyi bazilika területén fekszik. A X. század utolsó harmadától kezdve a váron kívül 250°-os sávban elhelyezkedő temetők a következők: Attila utca; Kanizsai úti barakktábor + Maroshegy I.; Kiskecskemét-Serté'slegelő; Maroshegy II.; Móri út; Ráczutca; Sóstói evangélikus temető; valamint a S'zárazréti temető.23 Mivel a felsorolt nyolc temető a városba vezető, illetve onnan kivezető útvonalak mellett helyezkednek el, feltételezzük, hogy a Budára, valamint a Dunaföldvárra vezető utak mellett is volt egy-egy temető, illetve település.24 így összesen a 970-es évektől kezdődően a várban 3, a váron kívüli peremsávban 10, tehát összesen 13 temetkezési helyet ismerünk, illetve feltételezünk Fehérvár területén. Minden valószínűség szerint e temetők mindegyike tovább él a XII. századig, sőt azon túl is. Erre négy esetben konkrét adattal is rendelkezünk. (1. sz. táblázat) Embertani forrásanyag Székesfehérvár 16 X—XI. századi lelőhelyeiről az István király Múzeum a 960 ismert sírszámból 164 embertani meghatározásra alkalmas csontvázlelettel rendelkezik. Népességszám becsléseinknek e leletegyüttes képezi a második adatsorát. Jóllehet az elmúlt fél évszázad folyamán már igen kiterjedt volt Székesfehérvárott a régészeti kutatás, sajnos mégis egyetlen olyan X—XI. századi temető sem ismeretes, amely teljesen feltárt volna. Ennek magyarázatát a korábbi régészeti kutatások, feltárások feltételei adják meg. Megközelítőleg értékesnek tekinthetők a Bikasziget- Rádiótelepi I—II., s fenntartással élve a sárkeresztúri temetők sorozatai. E sorozatok esetében meghatározott nem- és elhalálozási életkorok arányszámai bizonyos hibahatárokon belül összevethetők az ország más területén feltárt azonoskorú temetők sorozatain nyert adatokkal. A székesfehérvári X—XI. századi embertani forrásanyag ezen fogyatékossága következtében közvetett úton vagyunk kénytelenek a népesség-21. ACSÄDI Gy.— NEMESKÉRI J.: Az emberi élettartam... op.cit. 22. NEMESKÉRI J — GASPARDY G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és az egri honfoglaláskor! temetők embertani vizsgálata. Annales Historico-Naturalis Musei Nationalis Hungarici 5 (1934) 485—526; J. NEMESKÉRI—K. ERY— A. KRALOVANSZKY—I. HARSANYI: Data to the Reconstruction of the Population of an Eleventh Century Cemetery: Gáva-market. Crania Hungarica 4 (1961) 1—2. 1—64; valamint 1. 1. még a 2. jegyzetet. 13. A X—XI. századi temetkezések irodalmát lásd : FEHÉR G.— ÊRY K.— KRALOVANSZKY A. : op.cit. 970—984; valamint KRALOVANSZKY A.: Székesfehérvár kialakulása... op.cit. 24. E feltételezés részletes kifejtését lásd KRALOVANSZKY A.: Székesfehérvár X—XI. századi településtörténeti kérdései. Székesfehérvár évszázadai 1 (1967) 35—47. 129
