Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Németh Péter: Az első magyar egyházmegye kialakulásának kérdéséhez
keltezhető; annyi bizonyos, hogy az 1001-re keltezett pannonhalmi alapítólevélben már említik az ecclesia sancti Michahelis-1, valamint az episcopus-t,a egymással összefüggésben. Az írott források szerint a magyarság először a bizánci kereszténységgel ismerkedett meg 948—952 között, amikor Bulcsu és Termacsu, majd Gyula Bizáncba látogatott.S. * * * 9 A nyugati egyház térítő akciója a 970-es években indult meg, s ebben a passaui egyház játszotta a vezető szerepet, nem minden politikai érdek nélkül.10 Tudjuk, hogy ekkor keresztelkedett meg Géza fejedelem és fia, István;11 történészeink egy része Géza feleségét, Saroltot görög kereszténynek véli.12 995-ben fordult meg Géza fejedelem udvarában Szent Adalbert prágai püspök,13 s nem tévedünk, ha a keresztény hitterjesztés erőteljes megindítását István és Gizella házasságának évétől, 996-tól számítjuk.14 Nyilvánvaló, hogy a kereszténység elsőként a fejedelmi udvarban vert gyökeret,15 így a korai magyar kereszténységre utaló régészeti emlékcsoportot elsősorban a fejedelmi székhelyeken kereshetjük.16 Vegyük tehát számba a legrégibb magyar egyházmegye székhelyének X. század végi keresztény emlékeit. 1. A veszprémi székesegyház középkori építéstörténetére az 1907-ben „restaurálás” címén végzett neoromanizálás vetett fényt. Ekkor — ragaszkodva az előre elkészített tervekhez — elbontották a középkori főhajónak a barokk pillérek alatt rejtőző maradványait, melyeket a bontás során találtak meg. A munkálatokat figyelemmel kísérő Ádám István leírása,17 egy Storno-felmérés,18 valamint XVI. századi váralaprajzok19 szerint a középkori székesegyház háromhajós, hatszakaszos templom volt, homlokzati toronypárral, és NY-on egy — már az 1723-as barokk helyreállítás során mellőzött — előcsarnokkal. A mellékhajók K-en egyenes záródásúak voltak, mögöttük a szentélyt, illetve az altemplomot szegélyező, az épület tömegéből kiugró kétszintes épületrészekkel, amelyeknek eredete tisztázatlan. A románkori székesegyház a fennmaradt részletek és a rekonstruálható támrendszer alapján a XI. század közepére keltezhető.20 A főhajóhoz csatlakozó szentély és az altemplom gótikus, az 1400 körüli átépítéskor keletkezett.21 * 1907-ben az egyik főhajó-pillér alatt nagyméretű oszloptalapzatot találtak, amely valamilyen alapfalon nyugodott. Ebből arra lehet nagy valószínűséggel következtetni, hogy a románkori székesegyházat megelőzően is állt itt már valamilyen templom, amelynek azonban alaprajzi elrendezése ismeretlen, keltezése bizonytalan.23 A székesegyházhoz tartozó, legtöbbet méltatott palmettás kőfaragványok azonban S. ERDÉLYI L.: A pannonhalmi főapátság története. I. PRT. I. (Bp. 1802) 388—580. 9. MORAVCSIK GY.: Bizánc és a magyarság (Bp. 1853) 53; VACZY p. : A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok (1958) 343'. 10. CSÓKA F.: A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában. SzIE 1(1938) 267—291. 11. PAULEU GY. : A magyar nemzet története Szent Istvánig (Bp. 190C) 106. 12. SZILAGYI S. : A magyar nemzet története 1 (Bp. 1895) 210. 13. PADLER GY.: op.cit. 10S: ERDÉLYI L. : op.Clt. 45. 14. SZ. VAJAY : Grossfürst Geysa von Ungarn. Südost—Forschungen, 21 (1982) 68 és a táblázat. 15. TOTH Z.: Szent István legrégibb életírása nyomán. Századok (1947) 23—94; A fejedelmi udvarban rangot viselő keresztény külföldiekről 1.: SSRH I. 188—189, 295—298; vő. GYÖRFFY GY.: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. (Bp. 1959) 85—86, 91. 16. Esztergom, Veszprém, Székesfehérvár mellett a törzsfők birtokközpontjai is számításba jöhetnek. 17. ADAM I.: A veszprémi székesegyház (Veszprém 1912) I. passim. A fényképalbum a Bakonyi Múzeum (Veszprém) könyvtárában. 18. OMF Tervtár, 13170—13171. 19. KOROMPAY GY.: Veszprém (Bp. 1957). 20. TÖTH S. : A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 1 (1963) 123—124, 128; G. KRÄMER M.—TÖTH S.: A tihanyi apátsági templom és kolostor 1965. évi felújítása Műemlékvédelem, 10 (1956) 237. 21. A részletformákat 1. TÖTH SU op.eit. 127—129. 22. Ibid. 122—123. 118
