Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Horváth János, ifj.: Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján
kete magyarok számára kezdtem hordozni (= hirdetni) az evangéliumot, ahova (akikhez) akkor hajóra szálltam a keleti tájak felé.”si Itt a „balkezes munkával és gyenge vállal” kifejezések a fekete magyarok között nem sok eredménnyel végződő térítő munkájára utalnak talán, amit a fenti levelében elvakításnak, látszatmunkának minősített. Ezekhez az adatokhoz, amelyek a kortárs szavával bizonyítják, hogy voltak fekete magyarok, vegyük hozzá a szintén kortárs Ademarus Cabannensis híradásait. Ademarus 1035 táján halt meg, s Chronicon Aquitanicum et Francicum seu Historia Francorum című művében a 877—1028 évek közötti időszak eseményeiről számol be.32 33 Egyebek között a magyarok megtérítéséről is igen nevezetes adatokat tartalmaz; ez a rész azonban művében XII. századi interpoláció. Többek között ő tartotta fenn azt az érdekes adatot, hogy Brúnó augsburgi püspök — tehát ez azonos az eddig emlegetett Querfurti Brúnóval — „Megkeresztelte Magyarország királyát, akit Gouz-nak hívtak, és a keresztségben megváltoztatván annak nevét, Istvánnak nevezte ... A fentemlített király pedig megparancsolta Szent Brúnónak, hogy a fiát is keresztelje meg és azt a nevet adta neki, ami az övé is volt, az István nevet. És ehhez a fiához, Istvánhoz Ottó császár hozzáadta Henriknek, a későbbi császárnak a nővérét feleségül.,.”34 Még ezen érdekes szakasz előtt35 beszámol azonban Ademarus arról is, ami bennünket most közelebbről foglalkoztat, hogy t. i. Magyarországnak két tartománya van, ill., hogy két Magyarország van: Álba Ungria: Fehér Magyarország és Ungria Nigra, azaz Fekete Magyarország. (Csak közbevetve jegyzem meg: az 1000 körül írt hiteles szövegekben mindenütt Ungria szerepel, a későbbi Ungaria, ill. Hungária alakok helyett). Az idézendő szövegben még mindig Brúnó augsburgi püspökről van szó:36 „Brúnó püspök Augsburg városából, amely Bajorország egyik tartományában fekszik... alázatosan elment Magyarország tartományába, abba, amelyet Fehér Magyarországnak mondanak, megkülönböztetésül egy másik, a Fekete Magyatországtól, mivel ott a nép sötét színű, mint az etiópok” (= azaz a mohamedánok, szaracénok). Az idézett hely magán viseli a későbbi, minden valószínűség szerint XII. századi interpoláció ismérveit. Erre mutat, hogy már nem ismeri a fekete és a fehér jelzők eredeti értelmét a nép és országnevek mellett, s ezért naivul a bőr- vagy hajszínnel magyarázza azokat. A naív magyarázatot az eíiopes-ekre való utalás árulja el. Ezek természetesen nem négerek, de nem is szerecsenek a mai értelemben, hanem a régi magyar nyelvhasználat értelmében szaracénok, mohamedánok, tehát nem fajta-elnevezés, hanem vallás-megjelölés. Ha tehát a fenti feljegyzés nem is egykorú a maga egészében, annak bizonyítására feltétlenül felhasználható, hogy az államalapítás körüli időszakban a magyarok között is létezett ez a megkülönböztetés: fehér magyarok és fekete ma32. A. GOMBOS: op.cit. 5076. sz. p. 2569. Et dimissis Pruzis, quo propter novum sanctum, Adalbertum occisum, iustior me (sc. Bnmonem) causa duxisset, Nigris Ungris, quo tunc versus in partes orientis navim conscendi, sinistro opere et infirmo humero evangélium portare cepi. 33. A. GOMBOS: op.cit. 72. sz. 34. A. GOMBOS: op.cit. 16.1: Regem Ungrie baptizavit, qui vocabatur Guoz et mutato nomine in baptismo Stephanum vocavit, ...Rex quoque supradictus filium suum baptizare jussit sancto Bruno, imponens ei nomen, sicut sibi, Stephanum. Et ipsi filio eius Stephano, Oto imperator sororem Enrici, postea imperatoris, in coniugio dedit... 35. A. GOMBOS: op.cit. 16. 1. 36. A. GOMBOS: op.cit. 16.1.: Brunus episcopus de civitate Osburg, quae est in provintia Baioariae, ...humiliter abiit in provinciam Ungriam, quae dicitur Alba Ungria ad differentiam alteri Ungrie Nigre, pro eo quod populus est colore fusco velut Etiopes. 106
