Szakál Ernő - Entz Géza: István király szarkofágja - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 11. (Székesfehérvár, 1969)

Az előző sorokban Szakái Ernő igen lényeges felfedezésről számolt be, mely lehetővé tette István király székesfehérvári koporsójának részletekbe menő teljes rekonstrukcióját. Ugyanakkor megerősítette a magyar szakirodalom korábbi megállapítását, hogy ugyanis XI. századi művészetünk e kimagasló értékű alkotása egy római szankorfág átfaragása által keletkezett.1 Az alábbiak kapcsolódva Szakái Ernő tanulmányának befejező bekezdéséhez, a kőkoporsó művészetitörténeti értékelésének fenti két szempontból való továbbfejlesztésére tesznek kísérletet.

A szarkofágot 1803-ban ásták ki a székesfehérvári bazilika területen. 1814-ig a püspökség kertjében, majd az említett évtől a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. 1936-ban került vissza újból Székesfehérvárra, ahol a bazilika újonnan elkészített Romkertje kőtárának mauzóleumszerúen kiképzett kápolnáját díszíti.2 A magyar szakirodalom éppen száz éve foglalkozik e nagyjelentőségű emlékünkkel.2 Hampel Józseftől kezdve a kutatók egyértelmeűn a XI. századból származtatják. Az első magyar király nevével Varjú Elemér kapcsolta össze.2 E megállapítást újabb eredmények még inkább alátámasztották, bár legújabban kétségek is merültek fel.5 Többek közt ezért is igen figyelemre méltó Szakái Ernő említett kutatása, mely a székesfehérvári kőtár két darabjának, a szarkofág eddig merőben ismeretlen fedelének töredékeire bukkant. Ezek a kőkoporsó teljes megjelenéséről megbízható és hiteles képet nyújtanak. Sőt ezen túlmenően részleteiben is megvilágítják a római szarkofág rómaikon királyi koporsóvá történt átalakításának folyamatát.

A továbbiak könnyebb megértése érdekében a most már teljesnek mondható szarkofág összefoglaló és értékelő leírását a következőkben adom:

A koporsó anyaga finomszemcséjű budai fehér mészkő. Fedél nélküli méretei a következők: hosszúsága 230 cm, szélessége Illem, magassága 83 cm.

A rövid homlokoldalon váltakozó lemez- és pálcatagokból álló, négyszeresen tagolt keretben jobbra repülő angyal viszi a halott lelkét jel képező pólyás csecsemőt. Az angyal gazdag redőzetű ruhája gyöngysor díszű szegéllyel ékes. Nyakában változatos végződésű stóla függ. Alakja, arca, szárnya finom megmunkálást árul el. Elhelyezése a téglány alakú térben kiváló komponáló készségről tesz tanúságot. A homloklap felső bal oldalán ferde repedés fut végig.

8