Fitz Jenő: A Fejér megyébe hurcolt római kövek kérdéséhez - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 7. (Székesfehérvár, 1958)

gondosabb ellenőrzése nélkül elhurcolást állapítottak meg. így Sz. Burger Alice Alföldi idézett felfedezésére hivatkozva, feltétlenül aquincuminak tart egy székesfehérvári és egy szabadbattyáni lovas-sírkövet,’ az utóbbi azonban a szabadbattyáni kenderföldeken későrómai sírból került elő.8 Hasonlóképpen nehéz elfogadni Kanozsay Margit nézetét, aki az iszkaszentgyörgyi sírkövet Cainponához kapcsolja és elhurcolást tételez fel.7 Iszkaszentgyörgyön joggal számolhatunk római telep létezésével,8 de egyébként is ilyen hosszú-távú elhurcolás nem látszik valószínűnek.

Az elhurcolás feltételezésével mindenkor óvatos körültekintéssel kell bánnunk: hátterében rendszerint egy-egy nagyszabású építkezésre kell találnunk. Aquincum és a Duna menti táborok elhagyott kőanyagát elsősorban a környékbeli templomok, monostorok és váraik, kastélyok építésénél használták fel a középkorban. Elég itt utalnunk azokra az intéressai eredetű kövekre, amelyeket a Szalki sziget monostorába építettek be. A kőanyag elszállítását távolabbi építkezések céljára a rossz útviszonyok nehézzé 'tették, de kisebb római települések a belsőbb területeken is adódtak. A szállítás nehézkessége miatt nagyobb tömegű kő elhurcolása csak kiemelkedő jelentőtségű állami építkezés alkalmával történhetett. Ilyen építkezés sem Szabadbattyánban, még kevésbé Iszkaszentgyörgyön nem történt. Sőt Székesfehérvárra is mindössze egy aquincumi kőszállítást tudunk igazolni, ez István király bazilika-építése számára történt. (Alföldi A. Dormúth Árpádra hivatkozva egy másik kiszállításról is említésit tesz, amely Mátyás király koráiban történt volna,J ez az adat azonban az oklevél helytelen olvasásából -származik.10)

Azokat a székesfehérvári római köveket, amelyeket feliratuk nem fűz kétséget kizáróan Óbudához, csak abban az esetben hozhatjuk kapcsolatba Aquincuminál, ha megállapíthatóan a középkori bazilikából kerültek ki.11 Éppen ez a megoldás alapján nem származtathatjuk Aquincumból azt a székesfehérvári ház elbontásakor előkerült ókeresztény oltárkorlátot, amelyet legutóbb B. Thomas Edit feltételesen egy aquincumi ókeresztény bazilikához fűzött,12 ezzel az indokolással: Es ist bekannt, dass ein Grossteil der römischen Steine in Székesfehérvár aus Aquincum in, diese stein arme Gegend gebracht wunde. Itt csalk annyit kívánunk megjegyezni, hegy az oltárkorlát sohasem volit ,a székesfehérvári. bazilikában befalazva, aquincumi eredete tehát ezen az alapon, nem igazolható. A kő származására, a lelőkörülmények részletes vizsgálatával más helyen teszünk kísérletet.”

A szabadbattyáni és az iszkaszentgyörgyi sírkővel kapcsolatban felmerülhetne a kétszeres elhurcolás feltételezése (Aquincumból Székesfehérvárra, innen Szabadbattyánba, illetve Iszkaszentgyörgyre), amire Alföldi A. a sárpentelei római kövek esetében tett kísérletet.14 A Jupiter Dolichenus oltárt, amelyet az egész pannoniai papság állított, Alföldi. A.

6