Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)

1. VELENCEI RERESZTŐ SZERSZÁMOK Vejsze. A Velencei tóval kapcsolatos irodalom vejszékről csak fu­tólag emlékezik meg. Herman is csak annyit említ, hogy „ez a rend­szer tóságokban dívik, így a Velencei és Erdély-részi tavakon, és kivált­kép a buta kárász és compó vesztére készül, helyen-közön átfogja a ta­vat egész szélességében is.’M Néhány halász is emlékezik, hogy időnkint egyesek próbálkoztak vejszével. Egyik sukorói 65 éves adatközlőnk apjától hallotta, hogy va­lamikor használták a vejszét, de apja már nem. Nádból készült, három, 10—15 m. hosszú szárnya és 3—4 kamrája volt. (1. kép az adatközlő rajza nyomán.) Tiszántúlról Ecsedi közöl ilyen kacsos vejszét.5 Szabó Kálmán azon­ban kétségbe vonja az adat helyességét azzal, hogy ez nem „fogós”.6 Ez/.e! szemben már Jankó János szinte ugyanezt az alakot leírta Finnország­ból, csakhogy annak két szárnya van.7 (2. kép) Sirelius ugyanazt az ala­kot közli, mint Jankó.8 Mindezt megerősítik Mohács környéki öreg ha­lász adatközlőink is, akik hasonló alakú csiga vejszre még emlékeznek. Herman szerint a hal éles szögben nem tud fordulni, ezért nem találja meg a kijáratot a vejszéből, hanem állandóan annak fala mellett körbe úszkál.9 Ezen alapszik a csiga vejsze fogóssága is, ámbár feltételezzük, hogy a bejárat szűkebb, mint ahogy a rajz mutatja. Emlékeznek más típusú vejszékre is. A 3. képen láthatót a hídnál használták még 1918 előtt, 1930 körül a velencei határnál egy csapás­ban látott adatközlőnk egyet, de sem nevét, sem tulajdonosát nem tudta. (4. kép) Más adat szerint az első világháború végén még a csapásokban előfordult az 5. képen látható forma is. (Csapásnak nevezik a nádasok­ban lévő keskeny sikátorokat, melyeket halászhelyeknek és csónak­­utaknak használnak.) Jankó ezt a típust nevezi középlészásnak. Akkor még magyarországi előfordulásáról nem tudtak.10 Ecsedi ismertet egy középlészás vejszét, de ez csak egy téglalap alakú fejből, sípból, — ahol a hal bemegy — és a fejjel érintkező lészából áll." A vejszéket nádszálakból kötözött falakból hajlították és a fenékbe leverték. Pontos készítési módjukat a tó halászai már nem ismerik. Elő­nyének tartják, hogy megfogja a pontyot is, mert az a nádtól nem fél. A tóra azonban nem tartják alkalmasnak, mivel a nagy síkvizek miatti erős hullámzás kidönti. Egyesek még most is gondolkodnak azon, hogy dróthálóból készítenék, de tudomásunk szerint kivitelezésre eddig nem került sor. Ellene szól a tavon a vejszéknek az is, hogy a vízszint állan-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom