Fitz Jenő: Hercules-kultusz Eraviszkusz területén - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 4. (Székesfehérvár, 1957)

74. C. Robert: Die antiken Sarkophagreliefs. (Berlin 1890—1919) III. 25.

75. Fitz J., i. m. (3. j.)

76. ng: Aurelius császár leányának állítólagos síremléke. AÉ 13 (1893) 94.

77. Erdélyi G. — Fülep F., i. m. 256. 185. sz.

78. U. o. 257. 194. sz.

79. U. o. 257. 195. sz.

80. U. o. 258. 196. sz.

81. U. o. 257. 192. sz

82. U. o. 258. 197. sz.

83. Fitz J., i. m., 3— (41. j.) - t

84. Erdélyi G.: Intercisa. Kőemlékek. AH 33 (1954) 176.

85. U. o. 177.

86. Fitz J., i. m. (2. j.)

87. U. o.

88. C. Patsch: WMBH VII. 95.

89. CIL XII 4316

90. CIL XII 434 *

91. CIL VII 6

92. JbVA 17 (1851) 181.

93. CIL V 5534 /

94. J. Martin: Ogmios. Würzburger Jahrbücher für Altertumswessenschaft 1 (1946) 359—

95. R. Egger: Aus der Unterwelt der Festlandkelten. Wiener Jahreshefte 35 (1943) 99—

96. Ogmiosban talán azt a nehezen definiálható nagy kelta istent láthatjuk, akit a rómaiak számos isten-alakban oldottak fel s Mercurius. Mars, Hercules, Dispater, Jupiter néven jelölték. Erre vonatkozóan

I. P. Lambrechts: Cc»rtributions à l'étude des divinités celtiques. (Bruges 1942). J. M. Stajerman az újabb irodalom ismerete hiányában egészen tévesen értelmezi Ogmiost (i. m. 186.). Az Ogmios-kultusz pannóniai nyomaival más helyen fogunk foglalkozni.

97. Oroszlán Z.: Kiadatlan pannóniai provinciális kőemlékek a M. Nemzeti Múzeumban. AÉ 39 (1920—22) 3.

98. Fitz J., i. m. 167— (66. j.)

99. U. o.

100. Espérandieu: Recueil général des bas-reliefs de la Gaule romaine 1410. 3212. sz.

101. Nemcsak a zsámbéki kődúc esetében, de általánosan felvethető a kérdés, vajon a sírplasztikában megjelenő Hercules nem klasszikus interpretatiója-e a kelta halottvezető istennek? Az Ogmios-kultusz kutatásának mai állása még nem teszi lehetővé, hogy ezt a Herculest Ogmiosszal hozzuk összefüggésbe. Figyelemre méltó azonban a párhuzam, amely a halottvezető és védőisten (utalunk itt a bregenzi ólomlapocska átokfeliratára) Ogmios és a védőisten-jellegű, de síremlékeken is feltűnő támadóan kilépő Hercules között fennáll.

102. Fitz J., i. m. (3. j.)

103. Erdélyi G. — F «lep F., i. m. 257. 189. sz.

104. U. o. 256. 188. sz.

105. Oroszlán Z., i. m. 24. és 32. (45. j.)

106. A ..Hercules-Kyknos” meghatározást már régebben elvetette kutatásunk (Nagy T. i. m. 413. (30. j.). Ami a ,.Hercules-Hesperida” reliefet illeti, ezen a jelenet leglényegesebb ismertetőjele, a fa hiányzik, az alma pedig, ha a tábla halott házaspárt ábrázol, nem szükségszerűen mitológiai jelentésű.

15

I