Fitz Jenő: Hercules-kultusz Eraviszkusz területén - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 4. (Székesfehérvár, 1957)
HERCULES-KULTUSZ ERAVISZKUSZ TERÜLETEN A pannóniai Hercules-emlékek feltűnő nagy számát látva már Récsey V. szükségesnek tartotta felvetni: vajon Galliához, Germániához, Britanniához hasonlóan a Hercules név mögött nem egy nevében és jellegében meg nem fogható pannon istenség rejtőzik-e?1 Ez a kérdés még inkább jogosultnak látszik akkor, ha a leletanyagot topográfiai szempontból vizsgáljuk: a tartomány belsejében szórványosan mutatkozó leletelőfordulásokkal ellentétben az eraviszkuszok által lakott északkelet Pannóniában, a provincia nyugati határán Savariától a Lajta vidékéig és Délpannoniában Mursa és Sirmium körzetében, azokon a területeken tehát, ahol a bennszülött elemek a legerősebbek voltak,2 az emlékek igen sűrűn következnek.3 A jelentősebb bennszülött törzsi területek és a Hercules-emlékek előkerülésének összeesését aligha tekinthetjük a véletlen játékának, mégis a Hercules név mögött rejlő esetleges kelta istenség megközelítése a tárgyi emlékek hagyományos elemzésével nem oldható meg. A római interpretatio, amely Pannóniában erőteljesebben érvényesült mint nyugaton, látszólag semmit sem hagyott meg az isten eredeti bennszülött jellegéből, feliratai és ábrázolásai semmi olyat nem árultak el, amiből helyi sajátosságra következtethetnének.4 Amikor tehát az említett topográfiai megállapítás alapján kísérletet teszünk az eraviszkuszok Hercules-tiszteletének megközelítésére, nem annyira a törzsi területen előkerült emlékekkel, hanem azok állítóikkal, társadalmi helyzetükkel, vallásos elképzeléseikkel és az állítás céljával foglalkozunk; a birodalmi, italikus, hellenisztikus elemeket lehántva igyekszünk az esetleges bennszülött magot körülhatárolni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy még ilyen szűk területen sem beszélhetünk egységes Hercules-kultuszról, a különböző elképzelések közül a bennszülöttekét csák a többi jellegének és sajátosságainak meghatározása után közelíthetjük meg.
